Honnan jöhet Orbán utódja?

szerző
Juhász Vanessza
publikálva
2017. dec. 15., 10:00
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vajon honnan jön majd a következő generáció 199 képviselője?

Figyelembe véve a mérsékelt érdeklődést a politika iránt, a kérdés igen komoly problémát vet fel. A tapasztalatok szerint az ifjúságra kevésbé jellemző a mindennapi aktív megnyilvánulás a pártpolitikával kapcsolatban, de akadtak olyan hirtelen megmozdulások és közéleti események, melyek rövid időre több ezer fiatalt tudtak utcára vinni. Nem is kell a hallgatói szerződés vagy a netadó elleni tüntetésekig visszaemlékezni, hiszen a lex CEU felkavarta áprilisi mozgolódások is remekül bemutatták a hirtelen jött aktivitást – ami aztán ugyanolyan hamar ki is hunyt. A kutatások szerint jellemző, hogy a fiatalok a közéleti témákat felkapva sokszor passzívan, vagy aktív demonstrációval fejezik ki elégedetlenségüket, de mint felelős szavazók, többnyire kivonják magukat a politikából.

A legfőbb probléma a fiatalok politikai szocializációja. A kádári kisember tragédiája a jelenlegi rendszerben is visszaköszön. A családban legtöbbször lebeszélik a gyereket a politikai pályáról, melyre egyfajta misztifikált „hatalmasok játékaként” tekintenek. A társadalomban kialakult negatív kép, amely korrupt bűnözővel azonosít minden politikust, szintén nem segíti a fiatalok motivációját. Az iskolában egyáltalán nem találkozik a politika rendszerével, leszámítva egy-két szárazabb történelemórát, a barátok között pedig egyenesen ciki erről beszélni. Ez a passzív közeg nagyban segíti a fiatal generációt egy káros politikai szocializációhoz, mely során realizálnak egyfajta kollektív elégedetlenséget, amit viszont nem tudnak megfelelően artikulálni. Sokan úgy gondolják, hogy a rendszer, amiben élnek, rossz, és nekik nem kedvez. Sokuk még azzal sincs tisztában, hogy a népakaratból hogyan válik mandátum. Tehát felvetődik a kérdés, hogy a jelenlegi passzív, kiábrándult fiatalok, és az ő véleményüket nélkülöző politika mellett honnan érkezik majd a jövő kormánya? Ennek megválaszolásához elsősorban az egyetemek felé kell fordítani figyelmünket.

Deutsch fejben számol, Orbán papíron

Deutsch fejben számol, Orbán papíron

Fotó: E. Várkonyi Péter/MTI

A fiatal értelmiség egyik nagy problémája (a nehéz és keserves munkapiaci integráció és a röghöz kötöttség mellett) a személytelen egyetemi oktatás. A kutatásokban is megjelenik a már általános iskolában megkezdett frontális oktatási rendszer negatív eredménye. Az érettségi után kikerülő diákok a felsőoktatástól sem számíthatnak jobbra. Sok lelkesedéssel és ötletekkel teli hallgató veszik el a több száz fős tömegképzéseken és a dogmatikusan beléjük sulykolt tananyagok sűrűjében. Ám az egyetemi közélet színterén felbukkanó, Európában egyedülálló képzési formát biztosító szakkollégiumi rendszer segít kiemelni az aktív fiatalokat, létrehozva egy felelős értelmiségi réteget.

Az 1970-ben megalakult Rajk László Szakkollégium, Magyarország első ilyen létesítménye, majd később az ELTE jogi karán létrejövő Bibó István Szakkollégium (1983), és ezt követően még sok más kis közösség megkezdtek egy az akkori szocialista államberendezkedéstől teljesen idegen értelmiségi diskurzust. A magyar felsőoktatás személytelen rendszeréből kiszakadva korszakalkotó autonóm fiatal gondolkodó közösségek jöttek létre. Ezen intézmények egyik legfontosabb közös jellemzője a demokratikus jelleg. A szakkollégiumok felbukkanásával a régi rendszer kulturális és tudományos ellenzéke jelent meg: közösségein belül bevezette az alapvető demokratikus normákat, később pedig különböző megmozdulásaival, és aktív közéleti részvételével kiterjesztette gondolatait. Ilyen esemény volt például az első, 1985-ös Nyári Szakkollégiumok Találkozója, melyet máig megszerveznek. Az első Nyári Találkozók erősen politikai töltetűek voltak, ellenzéki hangnemben szerveződtek, és céljuk volt az országban fellelhető problémák megvitatása. Mára már lefektetett Chartában szabályozzák a találkozók kizárólagos szakmai jellegét. Ezek az intézmények egykor kétségkívül elhivatott, tettre kész hallgatókat tömörítettek, akik felhasználva a közösség kínálta lehetőségeket, komoly ambíciókkal igyekeztek jobbá tenni a magyar társadalmat akár kulturális, akár politikai szinten. Elismerten komoly szerepet játszottak az átalakulás folyamatában, ugyanakkor a rendszerváltozás után nem kívántak aktív politikai szerepet vállalni. Alapszabályukban rögzítik, hogy intézményi szinten nem fogalmaznak meg politikai véleményt. Az aktív politizálást mellőzve viszont említhetünk egy jelenkori példát, amikor a szakkollégiumok egységesen felsorakozva kiálltak egy fontos társadalmi probléma, az oktatás szabadságának korlátozása ellen. Levélben arra kérték Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a közbeszédben csak Lex-CEU-ként elhíresült törvényjavaslatot.

false

 

Fotó: MTI

Rendben, de mi a helyzet a mai fiatalokkal? Mind tudjuk ugyanis, hogy a jelen kor politikai elitjét meghatározó alakok a Bibó István Szakkollégiumban alapították meg az akkor még fiatal és liberális értékekkel rendelkező pártjukat, amely azóta már letudott egy fülkeforradalmat, és építi a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Viszont a jelenlegi politikai rendszer sajátosságából adódóan úgy tűnik, hogy napjainkban a politikai elit rekrutációját inkább különböző pártok ifjúsági tagozataitól várhatjuk.

A politikuspalánták

Ezek a párttagozatok többnyire lelkes, a politika iránt aktívan érdeklődő fiatalokat tömörítenek magukba, akik akár a későbbi életük folyamán is szívesen foglalkoznának politikával. Sőt, sokuk komoly ambíciókkal jelentkezik az alapszervezetekbe. Az ifjúsági tagozatok remekül integrálják a hasonló gondolkodásmóddal, értékekkel és ideológiai beállítottsággal rendelkező fiatalokat, és alszervezet révén, összekötik őket az aktuális párttagsággal. Ez egy kiváló kapcsolati hálót biztosít, amit sok tag ki is használ a későbbi karrierje során való előmenetelhez (sok képviselő például pártja ifjúsági tagozatából választ magának parlamenti gyakornokot). Ezek a szervezetek a top-down struktúrát követik, melynél a politikusok játsszák az érték- és akaratközvetítő szerepet az ifjúsági tagozatok felé. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mivel a jelenlegi kormány alatt megjelenő politikai rendszer is hasonló stratégiát alkalmaz. A felülről közvetített értékek, és vélemények egyfajta nevelő jelleget töltenek be, aminek segítségével a felsőbb vezetés közvetíti akaratát a politika többi szereplője felé, ők pedig kritikátlanul, megkérdőjelezés nélkül végrehajtják azokat. Az ifjúsági tagozatok tehát működésükben is sok szempontból alkalmazkodnak a mai politikai rendszer sajátosságaihoz. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi rendszerhez már biztosított egyfajta „politikus-nevelde”. Mégis mi az, ami miatt mégis a szakkollégiumok, mint független szellemi műhelyek lehetnek képesek a régi politikai elit helyébe lépni?

Nos, a szakkollégiumok, habár jórészt a szakmai fejlődésre koncentrálnak, és intézményi szinten igyekeznek a politikától távol maradni, mégis próbálnak egy olyan felelős értelmiségi réteget kinevelni, mely később az egyetemen és a szakkollégiumban felhalmozott szakmai tudása egy részét a társadalom javára fordíthatja. E műhelyek a napi politizálástól távol állva, a magyar társadalom egy-egy nagy problémájára összpontosítva tevékenykednek. Más részről itt is megtalálható a kapcsolati háló egy fajtája, ahol a végzett öregdiákok vissza-vissza járnak, almamaterükbe, sokszor munkát kínálva a fiatalabb generációnak. Nem utolsó szempont a kritikai gondolkodás, és a közösségekben létező véleménypluralitás sem.

Ez egy nagyon fontos különbség. Ugyanis a párttagozatok egy erős jellegzetessége a homogén értékközösség. Ha egy azonos véleményekkel és gondolkodásmóddal rendelkező top-down struktúrájú közösségben történik a fiatalok politikai szocializációja, komolyan felmerül a kritikai diskurzus teljes hiánya. Ennek ismerete nélkül pedig nem lehet valódi politikát csinálni. Továbbá ebből következik az a probléma is, hogy az ifjúsági tagozatok révén vajon nem csak a jelenlegi rendszer elitjei termelődnek e újjá ugyanazon jól megszokott gondolkodásmóddal?

Akárhonnan is nevelődik majd ki az ifjú politikus generáció, fontos, hogy bizonyos készségeket elsajátítson. Fontos, hogy akarjon is tenni a közösségért, és hogy előrébb is lásson a ranglétra egy újabb fokánál. Fontos, hogy merjen ellent mondani, vitatkozni, érdeket képviselni, akár a sajátját akár a másokét. Mert ha csak eljátsszuk a politikát, miközben előre menetelünk, kuporgatva a magunk megszerzett kapcsolati tőkéjét abban reménykedve, hogy majd egyszer nekünk is helyet szorítanak az asztalnál, nem csinálunk mást, csupán újabb téglákkal támogatjuk meg egy régi rendszer omladozó falait.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

szerző
Juhász Vanessza
publikálva
2017. dec. 15., 10:00
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. december 17., 09:06
    Orbán útadója onnan jöhet, hogy kellett valamilyen költségvetési bevétel.
  2. 2 rworse
    rworse
    2017. december 16., szombat 20:05
    Orbán egy sehonnai bitang "ember", tehát az utódja sehonnan.
  3. 1 galambocskám
    galambocskám
    2017. december 15., péntek 15:21
    Ha van Isten akkor Hódmezővásárhelyről.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt