Jobbik-tüntetés: Vona visszahozná a reformkort

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2017. dec. 20., 16:30
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha jövőre nyer a Fidesz, az tényleg Vona ernyője alá terelhet komoly tömegeket.

A baloldali nyilvánosságban a Jobbik múlt pénteki tüntetése kapcsán a legfontosabb kérdés az volt, hogy ki kell-e állni egy olyan pártot ért jogsérelem miatt, amely korábban maga sem ismerte el mások alkotmányos jogait. A Jobbik tüntetése azonban nem csak azért hordozott újdonságot, mert megjelent megengedőbb baloldali értelmezés is a radikális utcai jelenlét kapcsán. Több olyan elemet felvonultatott ugyanis a Jobbik, ami eddig ismeretlen volt a nemzeti radikális mozgalomban megerősödött párt korábbi akcióiban. Ilyen volt a demokrácia védelmének jelszava a magát korábban nem demokrataként (ha nem is antidemokrataként) meghatározó párttól. A legfontosabb azonban a Fidesszel szemben létrehozott, a jövőbe és nem a múltba tekintő közösség létrehozásának programja volt.

A magyar politikai kultúrának meghatározó eleme az a vélemény, miszerint a magyarok sikertelenségének oka a pártoskodás, a széthúzás. Az egymást és nem a törököt maró bárók, Szapolyai késlekedése Mohácsnál, a kuruc-labanc szembenállás, a trianoni országvesztést megelőző forradalmak mind annak bizonyítékai, hogy a történelmi pillanatban milyen végzetes a pártütés. Ezzel állnak szemben 1848 és 1956 nemzeti egységének forradalmai. Vona Gábor beszédében pontosan olyan igényt fogalmazott meg, ami jól illeszkedik politikai kultúránknak ehhez az eleméhez. A nemzeti összefogás mellett feltűnő elem volt még a magyar szabadság, azaz a magyar embereknek a Fidesztől való szabadságának hangoztatása.

false

 

Fotó: MTI – Balogh Zoltán

Nemzeti egység és magyar szabadság, haza és (21. századi) haladás: retorikában a Jobbik visszanyúlt a reformkor, a nemzeti liberalizmus hagyományához. A sérelmeit félretevő, a jövőbe tekintő és a szabadságáért egységesen fellépni tudó közösség politikai programja kapcsán egyrészről kétséges, hogy a Jobbik átveheti-e a szabadságharcos narratívát a Fidesztől. A kormány ugyanis a nyilvánvaló korrupció és az ellátórendszerek válságos helyzete ellenére is sokak számára igenis a magyar szabadság védelmezői. További kérdés, hogy létrehozható-e az egység a kormány bal- és jobboldali ellenzéki szavazói között. Ebben kulcsszerepet játszhatnak az utcai tüntetések is.

Politikai közösségek létrejöttében ugyanis lényeges elem a közös akciókban, a kollektív cselekvésekben való részvétel. Egy-egy tüntetés meghatározó élményt adhat, kialakíthat egy olyan csoporttudatot, amin aztán a későbbi politikai fellépés sikere múlhat. Ha csak az elmúlt bő évtized tüntetéseit nézzük, akkor a nemzeti radikálisok számára meghatározó volt az MTV-székház ostroma 2006-ban, a Fidesz esetében ugyanabban az évben a nagygyűlésükről hazafelé igyekvőket érő rendőrattak. Még 2010 előtt a Zengő csúcsára tervezett NATO-lokátor elleni tüntetések sikere fontos szerepet játszott abban, hogy a különböző globalizációkritikus és zöld csoportok megalapították az LMP-t. 2010 után a Milla-tüntetések adtak lendületet az Együtt párt létrehozásához. A ma ismert fővárosi libertárius-újbalos politikai közösség (AVM, Közélet Iskolája, Mérce.hu) magja is egy tüntetéssorozat, méghozzá a 2012–13-as hallgatói demonstrációk során szerezte alapvető politikai tapasztalatait. Persze nem minden tüntetés alkalmas arra, hogy létrejöjjön egy új közösség. Így a netadós tüntetések során végül nem szökkentek szárba az egyes intézményesedési próbálkozások (MostMi, rendszerbontó népszavazás).

false

 

Fotó: MTI – Balogh Zoltán

A múlt heti Jobbik-tüntetés nem szólt akkorát, hogy egy politikai élményközösség alapját hozta volna létre. Hacsak nem történik további nyílt támadás az ellenzéki pártok ellen, akkor az elkövetkező időszakban kevéssé valószínű a baloldaltól a Jobbikig tartó, a Fideszt leváltani kívánó lazább közösség vagy ernyőszervezet kialakulása. Egy Fidesz-győzelem esetén azonban már valószínűbb, hogy a választás utáni tüntetéseken sokkal színesebb lehet a tüntető tömeg, mint korábban. A Vona által megfogalmazott „új reformkor” programja pedig abban segíthet, hogy közös értelmezési kereteket találjanak a demonstrálók. Az ellenzéki választói egység azonban végső soron nem csak a különböző politikai erők szorosabb együttműködését eredményezné, de egyes szereplők kihullását is. Nem véletlen, hogy Vona a Jobbik mellett az LMP-t és a Momentumot nevezte meg 21. századi pártként, mint akik a többi ellenzéki párttal szemben a részesei lehetnek az „új reformkornak”.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

szerző
Mikecz Dániel
publikálva
2017. dec. 20., 16:30
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
Vona Gábor
Jobbik
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 yoyo
    yoyo
    2017. december 20., szerda 19:44
    Rumata, hát igen, az ilyen történelmi párhuzamokra nem tanácsos felhőkarcolót építeni, még ha jól hangzik, se tart meg stabilan semmit, hát ha még ennyire önkényesek.

    És az egész úgy okoskodás, ahogy van.
  2. 2 Rumata
    Rumata
    2017. december 20., szerda 19:05
    "A magyar politikai kultúrának meghatározó eleme az a vélemény, miszerint a magyarok sikertelenségének oka a pártoskodás, a széthúzás. Az egymást és nem a törököt maró bárók, Szapolyai késlekedése Mohácsnál, a kuruc-labanc szembenállás, a trianoni országvesztést megelőző forradalmak mind annak bizonyítékai, hogy a történelmi pillanatban milyen végzetes a pártütés."

    A magyar politikának a meghatározó eleme inkább a maszatolás, ami a cikkíróra is jellemző.

    Vegyük csak sorra, mennyi maszatolás van a lendületesnek szánt fenti bekezdésben.

    1. A magyar politikában a "széthúzás" egészen konkrétan a "turáni átokra", vagyis a keresztény vallás ürügyén önérdekből a hazáját eláruló és a honfitársaival szembeforduló magyarokra utal. Mely leírás az elmúlt 150 évbeli magyar politikai jobboldalra tökéletesen illik.

    2. Nem Szapolyai késlekedett mohácsnál, hanem II. Lajos döntött úgy, hogy nem várja be a vajdát, mert nem akart vele osztozni a dicsőségben.

    3. Nem Szapolyai késlekedése, hanem a mohácsi csata után megkoronázott Szapolyaival szemben Habsburg Ferdinánd ellenkirálynak választása volt az a "széthúzás", ami végül Mohácsot "nemzeti létünk nagy temetőjévé" tette.

    4. Nem a trianoni országvesztést megelőző forradalmak, hanem a kiegyezéspárti magyar főrendek hazaárulása (az ország tudatos belerángatása a balkáni területszerző háborúba) volt az a "széthúzás", ami végül a trianoni országcsonkoláshoz vezetett.

    - - -

    "Ezzel állnak szemben 1848 és 1956 nemzeti egységének forradalmai."

    És ugye ez sem igaz.

    Az 1848-as forradalom harmadik napján Petőfit már kirakták a márciusi ifjak közül, mert a 12 pontban foglaltakra hivatkozva nem volt hajlandó elfogadni, hogy "csak magyar születésű keresztény ifjak" lehessenek tagjai a frissen szervezett polgárőrségnek.

    Az pedig már a forradalom legelején kiderült, hogy miközben a köznép már a köztársaság kikiáltását sürgette ("Akasszátok fel a királyokat!"), a magyar főrendek nemcsak a királyság megtartásához ragaszkodtak, hanem még a Habsburgokkal való szakítást is ellenezték.

    Tehát már 1848-ban sem volt nemzeti összefogás. Azért is bukott el a forradalom.

    1956-ban pedig Nagy Imre békés reformjának megbuktatását pont az okozta, hogy az ÁVO által tömegesen osztogatott fegyverekkel és az ÁVO által elkövetett tömegbe lövetésekkel sikerült utcai harcokat kiprovokálni, és így a szovjet csapatoknak megfelelő ürügyet szolgáltatni a bevonulásra és Nagy Imre kormányának megdöntésére.

    Vagyis pont az okozta a bukást, hogy nem volt nemzeti összefogás abban, hogy a provokációk ellenére megőrizzék a békét és a közrendet.

    - - -

    "Vona Gábor beszédében pontosan olyan igényt fogalmazott meg, ami jól illeszkedik politikai kultúránknak ehhez az eleméhez."

    Pont az a probléma, hogy Vona semmiben sem illeszkedik a forradalmaink eszmeiségéhez.

    Az 1848-as forradalom fő jellemzője az volt, hogy már a legelején egy teljesen kiforrott és letisztult politikai programot fogalmazott meg a 12 pontban (valamint utána a szlovákok 24 pontjában és a szerbek meg a románok szintén jól artikulált követeléseiben).
    Tehát mindenki pontosan tudta, miről szól a forradalom.

    1956-ban Nagy Imre is egészen világos programot hirdetett, tehát aki akarta, az pontosan tudta, merrefelé van az előre.

    Ezzel szemben Vonának semmiféle olyan konkrét "forradalmi" programja nincs, ami az ország égető problémáira meggyőző megoldást kínálna.

    Tehát Vona nemcsak hogy nem akar forradalmat, hanem igazából azt sem tudja, hogy mit akar.

    Már azon kívül, hogy a Jobbik kerüljön kormányra.

    Ennek pedig kár volt ekkora nemzeti feneket kerekíteni.
  3. 1 galambocskám
    galambocskám
    2017. december 20., szerda 18:58
    Vona (és csürhéje) hiteltelen. Tökmindegy hogy mit karattyol össze.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk