A baloldali nyilvánosságban a Jobbik múlt pénteki tüntetése kapcsán a legfontosabb kérdés az volt, hogy ki kell-e állni egy olyan pártot ért jogsérelem miatt, amely korábban maga sem ismerte el mások alkotmányos jogait. A Jobbik tüntetése azonban nem csak azért hordozott újdonságot, mert megjelent megengedőbb baloldali értelmezés is a radikális utcai jelenlét kapcsán. Több olyan elemet felvonultatott ugyanis a Jobbik, ami eddig ismeretlen volt a nemzeti radikális mozgalomban megerősödött párt korábbi akcióiban. Ilyen volt a demokrácia védelmének jelszava a magát korábban nem demokrataként (ha nem is antidemokrataként) meghatározó párttól. A legfontosabb azonban a Fidesszel szemben létrehozott, a jövőbe és nem a múltba tekintő közösség létrehozásának programja volt.
A magyar politikai kultúrának meghatározó eleme az a vélemény, miszerint a magyarok sikertelenségének oka a pártoskodás, a széthúzás. Az egymást és nem a törököt maró bárók, Szapolyai késlekedése Mohácsnál, a kuruc-labanc szembenállás, a trianoni országvesztést megelőző forradalmak mind annak bizonyítékai, hogy a történelmi pillanatban milyen végzetes a pártütés. Ezzel állnak szemben 1848 és 1956 nemzeti egységének forradalmai. Vona Gábor beszédében pontosan olyan igényt fogalmazott meg, ami jól illeszkedik politikai kultúránknak ehhez az eleméhez. A nemzeti összefogás mellett feltűnő elem volt még a magyar szabadság, azaz a magyar embereknek a Fidesztől való szabadságának hangoztatása.
| ||
Nemzeti egység és magyar szabadság, haza és (21. századi) haladás: retorikában a Jobbik visszanyúlt a reformkor, a nemzeti liberalizmus hagyományához. A sérelmeit félretevő, a jövőbe tekintő és a szabadságáért egységesen fellépni tudó közösség politikai programja kapcsán egyrészről kétséges, hogy a Jobbik átveheti-e a szabadságharcos narratívát a Fidesztől. A kormány ugyanis a nyilvánvaló korrupció és az ellátórendszerek válságos helyzete ellenére is sokak számára igenis a magyar szabadság védelmezői. További kérdés, hogy létrehozható-e az egység a kormány bal- és jobboldali ellenzéki szavazói között. Ebben kulcsszerepet játszhatnak az utcai tüntetések is.
Politikai közösségek létrejöttében ugyanis lényeges elem a közös akciókban, a kollektív cselekvésekben való részvétel. Egy-egy tüntetés meghatározó élményt adhat, kialakíthat egy olyan csoporttudatot, amin aztán a későbbi politikai fellépés sikere múlhat. Ha csak az elmúlt bő évtized tüntetéseit nézzük, akkor a nemzeti radikálisok számára meghatározó volt az MTV-székház ostroma 2006-ban, a Fidesz esetében ugyanabban az évben a nagygyűlésükről hazafelé igyekvőket érő rendőrattak. Még 2010 előtt a Zengő csúcsára tervezett NATO-lokátor elleni tüntetések sikere fontos szerepet játszott abban, hogy a különböző globalizációkritikus és zöld csoportok megalapították az LMP-t. 2010 után a Milla-tüntetések adtak lendületet az Együtt párt létrehozásához. A ma ismert fővárosi libertárius-újbalos politikai közösség (AVM, Közélet Iskolája, Mérce.hu) magja is egy tüntetéssorozat, méghozzá a 2012–13-as hallgatói demonstrációk során szerezte alapvető politikai tapasztalatait. Persze nem minden tüntetés alkalmas arra, hogy létrejöjjön egy új közösség. Így a netadós tüntetések során végül nem szökkentek szárba az egyes intézményesedési próbálkozások (MostMi, rendszerbontó népszavazás).
| ||
A múlt heti Jobbik-tüntetés nem szólt akkorát, hogy egy politikai élményközösség alapját hozta volna létre. Hacsak nem történik további nyílt támadás az ellenzéki pártok ellen, akkor az elkövetkező időszakban kevéssé valószínű a baloldaltól a Jobbikig tartó, a Fideszt leváltani kívánó lazább közösség vagy ernyőszervezet kialakulása. Egy Fidesz-győzelem esetén azonban már valószínűbb, hogy a választás utáni tüntetéseken sokkal színesebb lehet a tüntető tömeg, mint korábban. A Vona által megfogalmazott „új reformkor” programja pedig abban segíthet, hogy közös értelmezési kereteket találjanak a demonstrálók. Az ellenzéki választói egység azonban végső soron nem csak a különböző politikai erők szorosabb együttműködését eredményezné, de egyes szereplők kihullását is. Nem véletlen, hogy Vona a Jobbik mellett az LMP-t és a Momentumot nevezte meg 21. századi pártként, mint akik a többi ellenzéki párttal szemben a részesei lehetnek az „új reformkornak”.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
