Belga melankolikusok: Amatorski a hajón

  • 2013. szeptember 24.

Snoblesse

Lo-fi melankólia a derűs Belgiumból.
false

A név kötelez, s ha egy zenekar nem egy Michael Bay-, hanem egy Kieslowski-film (jelesül Az amatőr) címét válaszoltatta nevéül, akkor aligha számíthatunk energikus és életigenlő dobszólókra – jobb inkább a melankolikus csilingelésre felkészülni. Pedig a lo-fiban utazó zenekar honlapján azt olvastuk, hogy „a Letargia elmarad”, amit mentálhigiénés szempontból kifejezetten biztatónak vettünk, ám mint kiderült, elhamarkodottak voltunk; a Letargia egy fesztivál, azaz a belga kvartett egyáltalán nem szakított az őszies szomorkodással. Sebaj, erre is nagy az igény, elvégre Párizsba beköszöntött az ősz, és alighanem Brüsszel utcái is szépek a reggeli párában. A belga közönségkedvenc programját hazai részről a mius és a Lynd teszi teljessé.

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Kampány

Amikor az idiotizmus a megszokottnál is erősebben tombolt egy aktuális kampányban, egy-egy mondat erejéig rendre kitértünk arra: a Fideszben vajon mit gondolhatnak odafönt a saját szavazóikról? Mire taksálják őket, akik döntenek arról, hogy milyen ún. narratívával etessék azt a tömeget, amelynek a jólétüket (tízemeletes jacht, orangerie meg fakazetta, lásd mint fent) köszönhetik. (Persze, pontosan tudjuk a választ: az urak számára annyit érnek a híveik, amennyijük van.)