Cirque Éloize: iD

  • 2014. április 17.

Snoblesse

Budapesten a kanadai újcirkusz jeles képviselői.
false

Tizenöt akrobata és előadóművész, magas fordulatszámú pörgés, multimédiás kiegészítők, rock és elektronikus kísérőzene: erre számíthatunk a kanadai újcirkusz képviselőitől az iD című produkcióban. Az 1993-ban alapított Cirque Éloize rendezője, Jeannot Painchaud telefonon adott interjút a Narancsnak. Rögtön a lényegre is tértünk:

Magyar Narancs: Több mint négyezer előadással a világ negyvenhat országában, tizenkét cirkuszművészeti díjjal a hátuk mögött miben látja a Cirque Éloize térhódításának titkát?

Jeannot Painchaud: Kezdetben csak az a vágy fogalmazódott meg bennünk, hogy egy új formáját találjuk meg a cirkuszcsinálásnak. Nem elhanyagolható tény, hogy a kortárs cirkusz Québecben született meg, abból az igényből kiindulva, hogy Kanadában nem volt a cirkusznak hagyománya. Érdekességként említem, hogy éppen a Budapesti Cirkuszművészeti Iskola tanfolyamán szerzett tapasztalatok hatására kezdtek el nálunk is cirkusszal foglalkozni, ez adott lökést a Montreali Nemzeti Cirkusziskolának és az újcirkusz mozgalomnak Québecben, amely a budapesti hatást követően más művészeti ágak bevonásával fejlődött tovább. A mi társulatunk kezdettől ötvözte a táncot, a színházat, az akrobatikát.

Előadások: április 22. és 23., 19.00.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.