„Kénytelen vagyok pörögni” - Kiss Tibor Noé író, újságíró, tördelő

  • rés a présen
  • 2014. szeptember 23.

Snoblesse

Az Inkognitó után itt a második kötet, az Aludnod kellene. Bemutató a Kalicka Bisztróban.

rés a présen: Az Inkognitó után négy évvel idén nyáron jelent meg az új köteted. Mivel telt a köztes időd?

Kiss Tibor Noé: Az Inkognitó viszonylag hamar lecsengett, az Aludnod kellene című második kötetet pedig elég lassan írtam meg ahhoz képest, hogy milyen rövid lett. Lassan, aprólékosan dolgozom, már ami az irodalmi szövegalkotást illeti. Szóról szóra. Amúgy meg nem: tördelőként és újságíróként kénytelen vagyok pörögni. Az írás ilyen értelemben meditáció is.

rap: Szerinted mire számítson, aki belefog az Aludnod kellene olvasásába?

KTN: Elég sok szereplő van a könyvben, akadnak cselekményszálak is. Az olvasó kénytelen lesz odafigyelni, nem csak a főhős zsolozsmájával találkozik. A regény világa még sötétebb. Feloldozás nincs. Cserébe igyekeztem nagyon empatikusan megrajzolni a szereplőim – egy lepusztult mezőgazdasági telepen élő középkorú férfiak – személyiségét. A mindennapi küzdelmeiket, a jóra való törekvésüket és a bennük élő rosszat. A kiszolgáltatottságukat. Egyébként ez, a tehetetlenség élménye rokonítja a könyvet az Inkognitóval.

false

 

Fotó: Valuska Gábor

rap: Az identitástematika az íráson kívül is átszövi az életedet?

KTN: Átszövi. Az Inkognitónak köszönhetően sokkal bátrabban játszom a saját nemi identitásommal. Kevésbé szégyellem magam a nyilvánosság előtt, sokkal jobban látom és el is tudom fogadni a saját szélsőségeimet, a focista macsót és azt a nőt, akit még mindig nagyon kevés ember előtt tudtam felfedni.

rap: Pécsinek lenni mennyire határoz meg téged, és van-e kortárs pécsi szál, amihez kötődsz?

KTN: Jó barátokra, értékes emberekre találtam a városban. A kortárs pécsi szálat számomra elsősorban a Jelenkor körüli társaság tagjai jelentik, hozzájuk kötődöm. Egyébként hiába szeretem ezt a várost, talán soha nem leszek pécsi, mint ahogy soha nem voltam ferencvárosi vagy pestlőrinci sem. Ez alkati kérdés. Egyfelől nagyon szívesen szervezek eseményeket (mint az eddig közel negyven estet megért Irodalmi diszkó a Tititá nevű kocsmában), mégis inkább a saját dolgaimat szeretem bütykölni. Ez pedig helyfüggetlen.

rap: Mit szeretsz legjobban a városban?

KTN: Szeretem, hogy a főutcától öt percre élhetek egy olyan csöndes lakásban, amelyiknek kertje van, madarakkal, macskákkal. Hogy csak tíz percet kell autóznom a teljes sötétségért és csendért. Szeretem, hogy bármikor leülhetek egy teraszra a Király utcában – akár egyedül, akár másokkal, s hogy az ilyen alkalmakat többnyire nem kell megszervezni. De érzem a provincialitás és a belterjesség veszélyét is.

rap: Milyen eseményeken találkozhatunk veled, illetve a kötettel?

KTN: A budapesti könyvbemutatóm október 1-jén lesz a Kalicka bistróban, Fekete Ernő színész közreműködésével. Emellett ősszel a Helyzet Műhelyben (Gólya) is részt veszek egy rendhagyó, a könyv szociológiai vetületét érintő beszélgetésen. Október 13-án az Országos Könyvtári Napok keretében a pécsi Csorba Győző Könyvtárban lépek fel, majd két nappal később Ostravába utazom, a Protimluv folyóirat által szervezett nemzetközi irodalmi fesztivál meghívottjaként. A kötet Facebook-oldalán egyébként minden friss információ megjelenik a könyvről és a hozzá kapcsolódó eseményekről.

rap: Ha otthonra szárnyas oltárt készítenél, kik lennének a fő figurái?

KTN: Senkit sem szeretnék megbántani vallási érzékenységében, de Andrea Pirlo mostanában hasonlít Jézushoz, ő megjelenhetne rajta. Továbbá az X-akták hősei, Gillian Anderson és David Duchovny (utóbbi a Twin Peaksben transzvesztita FBI-ügynökként is feltűnt). Mindenképpen szeretném, ha az oltárból szólna a zene, méghozzá Tim He­ckertől az In the Fog három tétele.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.