Shilpa Ray a Gozsdu Manóban

  • 2015. november 17.

Snoblesse

Szokatlan életút, formabontó hangzás.

Kevés érdekesebb élettörténet van – színes egyéniségekben egyébként is bővelkedő – a New York-i underground rock színtéren, mint Shilpa Ray-jé. A kissé konzervatív hindu bevándorlócsaládban született Shilpát gyerekkorában még a „nyugati” zenék hallgatásától is eltiltották, és hosszas könyörgés után tanulhatott zenélni – de csak harmóniumon (miközben az utcán megdobálták, mert irakinak nézték).

false

Ezek után törvényszerű, hogy a kamasz Shilpa egyenesen a Cramps- és Stooges-féle garázs/protopunknál kötött ki, és amint tehette, New Yorkba szökött, hogy saját zenekart alapítson: ez volt a Beat Rhe Devil nevű zajos punkegyüttes, amit hamar felváltott a „Her Happy Hookers”. A feltűnést keltő együttesnév és a Nick Cave-es, Iggy Pop-os nyers rock and roll megtette a hatását, és Shilpa Ray-t hamar a legígéretesebb feltörekvő előadók között jegyezték. Ray-re mindig is jellemző volt az elkötelezett politikai kiállás, a feminizmus határozott képviselete, de leginkább a határokat nem ismerő kreativitás. Shilpa Ray-koncertre sikk lett járni, és hamarosan Patti Smithszel és Lenny Kaye-jel (Smith gitárosával) játszott együtt, majd a Happy Hookers feloszlása után tényleg a nagy példakép közelébe került: Nick Cave vokalistája és előzenekara lett annak 2011-es, majd 2013-as turnéján. Mi több, tavalyelőtt Cave és Warren Ellis kíséretében felénekelte Brecht és Weil híres Pirate Jennyjét Johnny Depp kalózos válogatáslemezére, a Son of Rouge Galleryre.

Shilpa Ray friss albuma (Last Year’s Savage – lásd például ezt a recenziót) 2015 közepén jelent meg, és nem okoz csalódást: harmóniummal megtámogatott nyers és energikus rock and roll, letaglózó bluesos balladák, dühös és okos szövegek, és persze Shilpa Ray fantasztikus színpadi jelenléte.

Előzenekarként pedig egy szlovén posztpunk-rrriot girl trió, a Ludovik Material lép fel.

Figyelmébe ajánljuk

A hazai próféta

  • - turcsányi -

Van egy jelenet James Clavell 1975-ben publikált regényének tévéváltozatában: a nagyúr táncol.

Apád, anyád idejöjjön!

Amikor 1976-ban megjelent az eredeti Ómen-film (az azóta tetemes hosszúságúra nyúlt széria első installációja), az mind témaválasztását, mind megvalósítását tekintve tisztes elismerést és közben jeles közönségsikert aratott.