rés a présen

„Viszonylag ütemes dalok” – Gyulai István (Sztív), énekes-dalszerző

  • rés a présen
  • 2014. október 23.

Snoblesse

A halnak nem kell mozognia. A halnak nem kell beszélnie. A halnak nem kell interakció, mert a hal mindent tud. Van a tenger alatt valami, ami nem csak mély, és nem csak izgalmas.

rés a présen: Milyen zenei műfaj az a power-melankólia?

Gyulai István: Ezt a megnevezést mi találtuk ki, valahogy jelölni akartuk két szóban a kedvünket. Amit át akartunk adni ezzel, az amúgy már létezik. Például a National és a Foals is olyan zene, amiben megszomorodott felnőtt emberek viszonylag ütemes dalokat adnak elő, csak mi adtunk neki egy brandet.

false

rap: Az Into The Sea című lemez anyaga vagy az együttesed, az Anton Vezuv volt hamarabb?

GYI: A lemezanyag volt előbb, kábé 8-9 éve írtam a dalokat. A zenekar 3 éve alakult meg, a dalok kiszivárogtak a fiókomból az ismerősök és az internet segítségével, aztán találtak maguknak embereket. A basszerosunk, Kalmár Tibi volt a legrámenősebb, ő hozta a többi embert, Csét, a gitárosunkat és az időközben sajnos kilépő dobosunkat, Zsiga Ádit, így lett a zenekar. Azóta állandó tag lett az elektronikát művelő Stéger Tomi barátunk, és rátaláltunk Kocsis Szabira is, aki a dobokat vette át. Ez a zenekar mindig is zenekar volt, közösség, és nem projekt.

rap: Hogyan születtek a számok?

GYI: A világtól elvonulva, egy pincében írtam őket, mert rossz passzban voltam, végtelen, megjavíthatatlan szomorúságban, ami viszont hallhatóan inspirált passz is volt. Úgy éreztem magam, mint egy darab hal egy planétányi óceánban, mindemellett viszont a világ (és főleg a zene, az irodalom és a filmek) művészetét olyan erősen tudtam magamba fogadni, és olyan erős hatással voltak rám, hogy „kénytelen voltam” alkotni. Mindent befogadtam, mint egy gyerek. Rajzoltam is akkor. Írtam is, verseket, novellákat. És magamtól megtanultam hangszeren zenélni és énekelni is. Nem nagy sztori, ez így szokott lenni, valami annyira ki akar jönni belőled, hogy a világon semmi nem állhat az útjába.

rap: Rupert Coulson hogyan keveredett a lemez történetébe?

GYI: Amikor eldöntöttük, hogy lesz album, elkezdtünk keresni embereket a keverésre. Mivel ez egy nemzetközileg is elhelyezhető zene (nem csak az angol nyelve miatt), írtam pár külföldi arcnak. Megnéztem, hogy a kedvenc dalaimat ki keverte, és írtam nekik. Rupert az Ilya egyik dalát keverte, amit szeretek (They Died for Beauty), és Rupert azt mondta, hogy az Anton Vezuv kúl, szívesen vállalja; egy dalt kértünk tőle. Aztán annyira tetszett neki, hogy miután megcsinálta, azt mondta, megkever még egyet ingyen, csak úgy. Küldtünk neki ajándékba Bock bort és Dunakavicsot. Hát, nem jó fej?

rap: A Vezuvot értem, de ki az az Anton?

GYI: Senki. Gyorsan kellett találnunk egy nevet, hogy legyen mit nyomtatni az első koncertünk reklámanyagába. Mindenki bedobott valami nevet a kalapba, ezt én dobtam be. Csak úgy jött. Olyat akartam, ami két részből áll, és tetszik a hangzása. Ez az Anton Vezuv.

rap: Hol lehet titeket hallani élőben?

GYI: Két koncert van idén lekötve, október 22-én a GMK-ban, a Pegazusok Nem Léteznek vendégeként, november 14-én a Kontrában lesz maga a lemezbemutató, bónusz hangszerekkel kibővítve, érdemes jönni. A jövőben többet szeretnénk koncertezni, és új dalokat írni, de fogalmunk sincs, hogy milyen dalokat, milyen stílusban. Úgy fogjuk csinálni, ahogy az első albumunkat, majd ahogy lesz kedvünk. Ha nem lesz, nem csinálunk semmit. Megnyugtatásként azért közlöm, most éppen van kedvünk.

rap: Ha tengerben születhetnél újjá, mi lennél a legszívesebben?

GYI: A halnak nem kell mozognia. A halnak nem kell beszélnie. A halnak nem kell interakció, mert a hal mindent tud. Van a tenger alatt valami, ami nem csak mély, és nem csak izgalmas. Legyek hal, és akkor egy újság ajánló rovata kedvéért a helyére is kerül minden.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.