Vivian Maier fotográfiái

  • 2012. október 10.

Snoblesse

Egy titkos fotóséletmű – egy amerikai dadus, aki egész életében fotózott. Ma már világhírű.
Florida, April 7, 1960


Florida, April 7, 1960

Fotó: Howard Greenberg Gallery

Vivian Maier világéletében a dadaizmusnak és a dadaizmusból élt – a nemrég felfedezett, ma már a 20. század egyik legnagyobb utcai fotográfusaként ünnepelt asszony dadaként kereste a kenyerét. Képeit, amelyek legnagyobb részét New York és Chicago utcáit járva készítette, nem a szélesebb nyilvánosságnak szánta (de még a szűkebbnek sem), s ha egy várostörténészként is aktív ingatlanügynök nem bukkan rájuk egy árverésen, könnyen lehet, hogy a több mint százezer negatívot tartalmazó életmű fiókban/dobozban/sötétkamrában marad. De nem maradt, ám az ünneplésből a művésznek nem sok jutott, mire felfedezte a világ, már nem volt az élők sorában: 2009-ben hunyt el, 83 éves korában. A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház kiállítása átfogó képet ad a nagy utcai fényképészekkel – Henri Cartier-Bressonnal és Diane Arbusszal – együtt emlegetett Vivian Maier munkásságáról. A kiállítás november 25-ig látható.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.