Színház

Napraforgó

  • Tompa Andrea
  • 2016. március 25.

Színház

Ismerjük az olyan szülőt, aki mindig, minden helyzetben főszereplő akar lenni, sosem tud visszavonulni, csendben figyelni, gyermeke valódi támogatója lenni, képtelen gyermekének teret engedni. Nárcizmusa akár olyan kóros, beteges méreteket is ölthet, mint a Napraforgó című darab anyaszereplője esetében, akinek világába csak önmaga fér bele, mégis mindig más a hibás mindenért. Egy beteg ember – de óvatosan írnám le a szót, hiszen az egoizmus, az empátiahiány, a végtelen nárcizmus és az elhatalmasodó kényszerképzetek között nehéz határt vonni. Pass Andrea író és rendező pergő, átélt, személyes munkája egy családot mutat, és azokat a fájdalmakat, amelyek egy tízéves kislányt érnek ilyen anya uralma alatt, ilyen családban. Fontos téma, hiszen oly ritkán látjuk a gyermeken elkövetett sérelem elemzését.

Lélektanilag pontos, színpadilag hiteles, igazi színház. Egyszerre mély és elemző: remek szituációkban látjuk a gyerekcsapatot, a családot, a tanár-gyerek-család interakciókat, a fásult apát. Pass Andrea kiválóan vezeti a színészeit. Petrik Andrea finom, lágy, figyelmes tanár. Pető Kata ijesztő, éles, de reális anya; félelmetes, ahogy ez a kiszámíthatatlan, szinte mindig veszélyt ígérő figura minden jelenet irányítását átveszi. A gyerekek közül pedig kiemelkedik az egyszerre zárt és érzékeny, gyermeket és felnőttet játszó Sztarenki Dóra. Talán csak az apa (Hajduk Károly) szerepe tisztázatlanabb íróilag, pedig neki is oroszlánrésze van abban, hogy a szülői szerepek így szétcsúsznak.

Az előadás saját életünket, tapasztalatainkat segít felidézni, azokat a sebeket, amelyeket mások okoztak és másoknak okozunk. Nem tudjuk, milyen felnőtt lett ez a kislány, csak sejtjük: mély sebeket kapott. Pass Andreának bizonyára van emberi és színpadi tudása erről, a folytatásról is – reméljük, hamarosan megmutatja.

Füge Produkció, Jurányi Inkubátorház, február 11.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.