A függetlenség szabadságot ad – ebben a szellemben zajlott Alföldi Róbertnek a Nemzeti Színház igazgatójaként tartott utolsó sajtótájékoztatója vasárnap délelőtt, néhány órával az érát lezáró, ünnepélyes – és a színház előtti parkban élőben közvetített – gála előtt. Minthogy kirúgni már nem lehet, és így nem felel a színház soktucatnyi munkatársának egzisztenciájáért, nyíltan reagálhatott mindarra, ami az elmúlt hónapokban a Nemzeti körül történt. Például Kerényi Imre és Kósa Lajos buzizására, a főváros nyilatkozataira (hogy ígértek-e színházat neki), L. Simon László kijelentésére a homoszexualitás tematizálásáról és az érkező vezetés méltatlan hozzáállásáról.
| ||
Alföldi persze előbb – mintha egy átlagos évértékelő sajtótájékoztató zajlana – köszönetet mondott mindenkinek, aki „akarva vagy akaratlanul” segítette a Nemzeti Színház működését. És persze a nézőknek is, „akik között vannak jobboldali, nem jobboldali és egyáltalán nem szavazók, konzervatívak és liberálisok, katolikusok és zsidók, homoszexuálisok és heteroszexuálisok, gyerekesek és önállóak, szőkék, barnák, rövid és hosszú hajúak, azaz a nemzet teljes egészének tagjai: nem igaz, hogy rétegszínház lettünk volna”. Mint mondta, a színház öt évének sikerét nem elsősorban az jelzi, hogy hányan álltak sorba azért, hogy saját pénzüket belépőjegyre áldozzák, nem is az, hogy online aukciós portálokon mennyit licitáltak a jegyekre (a rekorder, aki két darab belépőt vett a Mephistóra 120 ezer forintért, aligha lesz vidám attól a bejelentéstől, hogy novembertől a Vígszínház fogja játszani az előadást, nemzetis és víges, az egyeztetések függvényében folyamatosan változó szereposztással). Hanem az, hogy „a nézők meg fogják tartani azt a normális, szabad, nyitott, kritikai gondolkodást, amit itt sikerült létrehozni – ennél többet egy igazgató sem kívánhat”.
Rekordot ugyanakkor nem csak a jelenlegi, de a jövőbeli vezetés is elért: Alföldiék elmondása szerint a Nemzeti Színház elmúlt 176 évében egyetlenegyszer sem történt meg, hogy az új vezetés levegyen a repertoárról harminc előadást – ahogy azt most Vidnyánszky Attila megteszi. Alföldi amellett, hogy jó munkát kívánt mindenkinek, aki a színházban marad vagy most jön, és kifejezte reményét, hogy a leendő vezető által meghirdetett program „megtalálja a valóságalapját”, elmondta: a távozó munkatársak munkaviszonyának megszűnéséről „méltatlan módon” zajlanak a tárgyalások, mivel Vidnyánszkyék semmisnek tekintik a korábbi szóbeli megállapodásokat. Ráadásul a fizetésekkel is gondok voltak: a minisztérium június 6-án írta alá a 2013-as (!) támogatás átutalásáról szóló szerződést, az áprilisi és májusi fizetéseket a színház a saját megtakarításaiból intézte. „Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha az erről szóló belső levelem nem kerül ki a sajtóhoz, azóta sem írták volna alá” – mondta az igazgató. Ehhez képest Alföldiék igen kellemes körülményeket hagynak hátra: egyrészt – már a júniusi bérek kifizetése után – 70 millió forint marad a kasszában, másrészt az idei első félévi, jelentősen megnövekedett jegyárbevétel miatt a következő fél évben a színház 33 millió forinttal magasabb társaságiadó-hozzájárulásra lesz jogosult.
| ||
Alföldi ezek után kijelentette: papírja van róla, hogy magyar állampolgár, és bár nem erre a kormányra szavazott, ugyanolyan értékű polgár, mint aki így tett. Ennek szellemében reagált Kerényi Imre és Kósa Lajos buzizásaira: „Méltatlan és gyalázatos, hogy kocsmai színvonalon értékelik egy vitathatatlanul sikeres kulturális intézmény elmúlt öt évét. Kósa Lajos megnyilvánulása különböző vidéki restikben biztos nagyon vicces lenne, de egy kormánypárti politikus esetében minimum kérdőjeleket vet fel.” Arról, hogy L. Simon László szerint polémiát kéne nyitni arról, milyen arányban jelenhet meg egy állami intézményben a homoszexualitás témája, elmondta: a következő lépés innen az, hogy arról folyjon vita, milyen arányban jelenhetnek meg a színházban azok, akik szőkék vagy akik másképp gondolkodnak, mint a jelenlegi kormány. „Ez nagyon rossz időket idéz. És az is, hogy ez ki sem verte a biztosítékot, ahogy az sem, hogy a szomszédban kinevezett igazgató (Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum új vezetője – a szerk.) szerint egy állami intézmény vezetője nem lehet független, mert akkor nem kap dotációt. Ez világlátástól függetlenül mindnyájunk közös felelőssége: ezen az úton elindulva hamarosan nem leszünk szalonképesek Európában, és egyedül tespedünk majd a mocsarunkban – pedig nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a szabadság útján induljunk el.”
Alföldi igyekezett tisztázni a sajtóban megjelent értesüléseket arról, hogy a főváros kulturális vezetése színházat ajánlott neki és a társulatának. Mint elmondta, akárhogy is visszakozik az önkormányzat, igenis tárgyaltak vele – ha nem is személyesen Csomós Miklós illetékes főpolgármester-helyettes – arról, hogy átvehetné a működésével a főváros reményeit be nem váltó Újszínházat. Emellett tárgyalt arról is, hogy megkapná a nemrég bezárt Budapesti Kamaraszínház Shure stúdióját, ahol néhány évnyi átmeneti működés után egy magánszínház jönne létre magántőke bevonásával. „Balog Zoltán néhány nap után közölte, hogy ez ellen a miniszterelnöknek sem lenne kifogása. Valóban fontos lett volna átmenteni a társulatot, de a dolognak semmiféle realitása nem volt, mivel április 30-ig minden színésznek alá kell írnia a szerződését vagy felmondását. Mutatja a kulturális tárca kompetenciáját, hogy nem tudták: január elsejével nem lehet színházat létrehozni, mert az évad szeptembertől júniusig tart.” Alföldi hozzátette: a sajtóban megjelentekkel ellentétben nem érezte úgy, hogy a szája befogásáért cserébe akartak volna neki színházat adni. „Megóvtak az égiek attól, hogy bármi olyan helyzetbe kerüljek, amiben eladhatom magam. Üzenem mindenkinek, hogy nem kap az Alföldi színházat, és köszöni, nem is kér.”
