A Dumaszínházba szervezni egy gyerekszínházi előadást kapásból progresszív lépés, ha a királylányos-felekirályságos mese mellett a stand-up comedy paródiáját is kapjuk, mert ez így öröm az egész családnak. Ebben a mesében a kérőknek meg kell nevettetniük a királykisasszonyt, hogy elnyerjék a kezét, így aztán minden aspiránsnak alkalma nyílik megmutatni, milyen a rossz kabaré. Csakhogy úgy írni rossz vicceket, hogy azok rosszak is, de viccesek is legyenek, nagyon nehéz – sebaj, Szabó Borbálának drámaíróként sikerült már nagyon nehéz feladatokat teljesítenie. De most nem: a szőrös szívű infáns megnevettetésére tett kísérletek tényleg hatástalanok maradnak; a gegek nemcsak vérszegények, de vontatottak is, s ha az ordenáréságot akarnák kifigurázni – szellentő művésszel –, abból is csak az ordenáréság érvényesül maradéktalanul. Ez még akkor is probléma, ha remek színészek magas színvonalon adják elő a jeleneteket, a legrosszabb pillanataikban is csak egy kicsit, s nem nagyon túljátszva a szerepüket.
És a mesei rész sem kárpótol. Az előadás első felében, ha lassan is, de kibontakozik az első percben felvett szerelmi szál, csakhogy a boldog végkifejlet helyett jön a visszavágó: a korábban a produkcióikat lesajnáló nők által megszégyenített férfiak megszégyenítik a nőket, hogy megértsék, csúnya dolog a másikból gúnyt űzni, az viszont jó, ha az ember megtalálja, akit igazán szeret. Egyik sem olyan gondolat, hogy az előadásnak tétje lehessen.
Rendezte: Bereczki Csilla. MANNA–Váci Dunakanyar Színház–Jászai Mari Színház, Dumaszínház, április 18.
