mi a kotta? - Thalbergék Zsigája

  • .
  • 2011. február 24.

Trafik

"Thalberg az első, de Liszt az egyetlen" - egy ízben már idéztük ezeken a hasábokon a Cristina Trivulsio di Belgiojoso hercegnének tulajdonított ítéletet, melyet a nemes hölgy 1837. március 31-én hirdetett ki párizsi szalonjában, miután ott összemérte egymással erejét a kor két világjáró zongorafenoménje, Liszt Ferenc és az éveken át vele egyenrangú virtuóznak tetsző Sigismond Thalberg (1812-1871).
A hercegnéi értékelést, amely egyébiránt a Pesti Divatlap korabeli művészrangsorával is egybevágott, azért említjük most újólag, mivel pénteken két nagyszerű pianistánk, Jandó Jenő és Mocsári Károly "újrajátssza" a romantikus klavírtitánok összecsapását (Fesztivál Színház, február 25., hét óra). A Pest-Budán Erkellel is megismerkedő és a Hunyadi László párizsi bemutatását eredménytelenül szorgalmazó Thalberg, aki illegitim gyermeke volt két valóságos kékvérnek (egy Dietrichstein hercegnek s az általa megejtett bárónőnek), e pénteken az MTA Dísztermében is megidéztetik majd, hiszen Szilasi Alex zongoraestjén az ő etűdjei is szerepelni fognak (február 25., fél nyolc). Ez utóbbi koncert a korszak megannyi, azóta félig-meddig elfeledett vagy inkább csak névről ismerős alakját előhívja majd a homályból: olyan muzsikusokat, mint a Thalberget is oktató Ignaz Moschelest vagy épp az egykor szintén virtuózként bámult s utóbb Rahmanyinov és Szkrjabin tanáraként megdicsőülő Adolf von Henseltet. S mert a pénteki nap a zongora körül érdemeket szerző XIX. századi kismestereké lesz, hát említsük meg Szabadi Vilmos, Bánfalvi Béla és a japán brácsás, Mari Adachi kamaraprogramját - a zongoragyártó Ignaz Pleyel három duójával (Bartók Emlékház, február 25., hat óra).

A hét vége azután esti hangverseny nélkül telik majd, s így könnyű szívvel kötelezhetjük el magunkat a műholdon, HD-ben érkező élmény, vagyis a MET soros operaközvetítése mellett, melyet ezúttal is két helyszínen, a Művészetek Palotájában és az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatunk-hallhatunk (február 26., hét óra). Gluck lovag 1779-es operáját, az Iphigénia Tauriszban című négyfelvonásost a szokás szerint élő legendák adják elő: a címszerepet Susan Graham énekli, míg az álöltözetben kóborló s édesanyjával sehogy sem egyező Oresztészt maga Plácido Domingo formálja meg (kettősük képünkön). Ám mint némi késéssel értesülünk, mégis lesz egy figyelemre méltó koncert e szombat estén, méghozzá a Nemzeti Hangversenyteremben (február 26., fél nyolc). Eufónia - ez a neve annak a közép-európai zenekarnak, amely öt zeneakadémia hallgatóiból verbuválódott, s mely kompánia most debütál - Kocsis Zoltán vezénylete alatt s éppenséggel a pár hete emlegetett Obermann völgyének Kocsis-féle zenekari átiratával nyitva az első koncertet.

A cikkünkhöz csatolt fotó meglehetősen sötét hangulatot áraszt, ám mi is ez ahhoz képest, ahogy egy orosz vagy pláne szovjet zeneszerző érezhette magát rossz pillanataiban! Nos, a Liszt Ferenc Kamarazenekar - ifjú világsztárokat vendégelő - új koncertsorozatának első estéjén két ilyen tépázott lelkű szláv komponista akad: Sosztakovics és Csajkovszkij (Nemzeti Hangversenyterem, március 2., fél nyolc). Ám míg Sosztakovics 1960-ból származó 8. vonósnégyese (amelynek átirata a koncerten felcsendülő Kamaraszimfónia) már-már zeneszerzői sírfeliratként visszhangzik búra-bajra, Sosztakovics gyermekbénulására és egyéb kínjaira, addig 1876-ban a lelki és anyagi gondoktól épp nagyban gyötört Csajkovszkij egyik legharmonikusabb, az aranykor derűjét megidéző művét alkotta meg a gordonka majdani mesterei számára, midőn kottapapírra rótta a Rokokó-variációkat. Szerda este a rokonszenves francia művész, az idén harmincesztendős Gautier Capucon bizonyítja majd produkciójával eme állításunkat.

Figyelmébe ajánljuk