rap: Milyen volt basszusgitárosnak lenni lányként? Mit szólt hozzá a környezeted, a közönség?
CsV: Az elején nem volt könynyű. Vegyes volt a fogadtatás, elsősorban a közönség részéről. A környezetem hamar elfogadta, és tök természetesen kezelik. Bele sem gondoltam akkor, hogy ez esetleg eddig fog fajulni. Szépen belerázódtak velem együtt. Most már azért jó belegondolni, hogy akkor az én személyem, női mivoltom egyedi volt.
rap: A Barbi- meg kigyúrttranszvesztita-ellenes szövegeitek elég kemények voltak. Azóta hol tart a punkzenekarimázs, milyen az új album?
CsV: Elsősorban a szövegeink tettek népszerűvé minket, szerintem a legsikeresebb punkzenekar vagyunk Magyarországon. A Végén majd meghajlunk című új lemez mélyebb mondanivalójú lett, mint az előzőek, és a zene is összetettebb, nehezebben emészthető, de semmiképp sem konzervatívabb. Ezen sajátosságai ellenére a közönségtől nagyon jók a visszajelzések.
rap: Milyen volt a jubileumi koncert, turnéztok-e még?
CsV: Jó volt a hangulat, nagyot buliztunk, szép lezárása volt ennek a 15 évnek. A lemezbemutató koncert is jóra sikerült, az új album népszerűsítése most indul tavasszal, és megyünk turnézni is. Az ország szinte minden szegletébe. A koncertjeink dátumai, helyszínei a www.alvinrecords.com oldalunkon vannak.
rap: Meddig marad együtt a zenekar? S aztán majd összeáll nosztalgia-zenekarként, ha jó ötvenesek lesztek?
CsV: A mai világban, a klónozás óta a halál sem biztos.
