CD-ROM: Pofozd a szüzet!

szerző
- sisso -
publikálva
1996/45. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aludni rég nem szoktunk, de a Gyalog-galopp CD-ROM-adaptációja megér néhány, kedvenc akcióhősünk, Duke Nukem nélkül átvészelt éjszakát: Arthur királlyal tartva, a disznófejű Los Angeles-i mesterlövészek helyett, hullatetrisszel és szűzveréssel üthetjük agyon az időt az Úr 942. évének legjobb sugárlemezén.

Aludni rég nem szoktunk, de a Gyalog-galopp CD-ROM-adaptációja megér néhány, kedvenc akcióhősünk, Duke Nukem nélkül átvészelt éjszakát: Arthur királlyal tartva, a disznófejű Los Angeles-i mesterlövészek helyett, hullatetrisszel és szűzveréssel üthetjük agyon az időt az Úr 942. évének legjobb sugárlemezén.

A pokol hetedik bugyrában vájkáló 7th level angol kiadó már több bizarr CD-ROM-kiadvánnyal is megörvendeztette törzsközönségét. A kétes hírnevű cég többek között Monty Python-adaptációknak köszönheti népszerűségét, a Holy Gral (Gyalog-galopp) című sugárlemez pedig nem csupán tartalmilag paródia: maga a műfaj van pellengérre állítva itt. Ezek a pasasok valami súlyos gyermekkori lelki karambolból kifolyólag, ami lehet, teszem azt, a temzei levegő, évtizedek óta követik el rémtetteiket; így a CD-ROM-ot a pithonline.com Internet-kiadvánnyal kombinálva még a neonaurájú számítógépes író- és hackercsótányok virtuális világába is megtalálták az utat.

Ki gondolná, hogy az embert még érheti meglepetés egy kósza kattintás után? Túl vagyunk a komoly, virtuális múzeumlátogatásokon, film-dalszöveg-feldolgozások megtekintésén különféle struktúrákban, régi és új ötleteket fedeztünk fel elölről hátulra, hátulról előre, bebizonyítva, hogy két pont között nem feltétlenül legrövidebb út az egyenes. Így könnyű, mondhatnánk, mert már a film se volt semmi, de a digitális változat túltesz mindenen: az Öböl-háború például biztos röhögésbe fulladt volna, ha az F-117-es lopakodók monitorain indítás előtt megjelenik a rotálós fejű hölgy és sipákolni kezd.

Aki azt gondolja, hogy Arthur király formagyakorlatain majd simán átverekszi magát, mint Duke a pornómozin, az csalódni fog. Már a regisztráció sem egyszerű: a hiszékeny kezdő fél napig töltögetheti a nagyobb közvélemény-kutató cégeket is megszégyenítő kérdőívet, például arról, hogy milyen viszonyban van az anyja barátaival. Jobb kiszállni, és egy kiadós galoppal kezdeni: Arthur király fegyverhordozójának zászlaja egérkattintásra Monroe-melltartóvá változik, a szent boroskupa pedig a mező szélén álló europlakáton időről időre testet öltő isten utasításai szerint fellelhető.

A túra longitudinális pályára épül ugyan, de számos eltántorodási lehetőséget is tartalmaz. Végignézhetjük a film kulcsjeleneteit, hogy felismerjük a helyszínekben rejlő lehetőségeket, és tanulmányozhatjuk a lovagok életrajzát, a multimédia segítségével akár Sir Galahad gyermekkori böfögése is felidézhető: a filmszereplők mellett felhasználták Terry Gilliam viktoriánus rajzait is. Ha a történészt, aki faktuálisan túlfűtött szózatokkal köszönti a befutót, lelőjük egy space-szel, az a szabály, hogy mindenre lehet kattintani, sőt időnként lőni is, aztán már csak bámulni, mint akit a saját fegyverével lőttek agyon. A szövegek még azoknak is okozhatnak meglepetéseket, akik a St. Cedd kollégium angol szakán szereztek diplomát, de azért a "ne klikkelgessé má´ ide" kezdetű mondatokat jobb megérteni: ki kockáztatná, hogy utódai egy félrekattintás miatt ne közelíthessék majd meg a matyóhímzés esztétikumát?

Majdnem minden részhez tartozik egy játék, amely szövegek mellett a produkció legsikerültebb szegmensét képviseli; mindegyik más-más alkotó fantáziáját dicséri. A Robbantsd a nyulat!, Kapj el egy tehenet!, Süsd meg a banyát! meg hasonló címeket viselő szösszenetek egy krumplipucoláson edződött klikkelőujjat is kifárasztanak, néha pedig különleges, anyai ágon örökölt parafenomenális képességeinket fedezhetjük fel általuk. Két kedvencet tudnék kiemelni hirtelen: a Hullatetrisz (Drop The Dead) morbid szcenáriója szerint feladatunk a tömegsír szélére talicskával hullacsomagokat taszítani, amelyek változatos konkáv formában pottyannak a gödör aljára. Kis erőfeszítéssel, szortyogó hang után, a helyükre kerülnek, ám egyre feszesebb tempóban érkezik a többi, majd hirtelen az egyik azt nyöszörgi: "nem vagyok halott, nagyon jól érzem magam", és eszeveszetten mozog, úgy, hogy az istennek se lehet beforgatni, és másik hármat kell rápakolni, hogy végre kipurcanjon. Az Üsd a szüzet! (Spang The Virgin) lépfene várának hálószobájában virgonc úr ül habos paplanok között, ahonnan lehetetlen sebességgel bukkannak fel a szüzek, a kevésbé szüzek és a szűznek egyáltalán nem mondhatók. Jobb kéz kinyújt, és indul a pofozás. Pont csak az egészen szüzek bántalmazásáért jár, a többiért szigorú levonás.

- sisso -

szerző
- sisso -
publikálva
1996/45. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...