CeBIT ´99: Adatmentôk és médiamobilok

  • J-Bone
  • 1999. április 8.

Tudomány

A március végén rendezett éves CeBIT információtechnológiai Expo a világ legnagyobb ilyen jellegû megmozdulása, a felhajtás még a rivális Las Vegas-i Comdexen is túltesz. A Hannover környéki autópályákat a kiállítás alatt reggel és este egyirányúsítják, hogy ne okozzon fennakadást a napi százezer látogató. Pedig a CeBIT ma már nem kifejezetten a Nagy Bejelentések Kiállítása, valószínûleg mi is gyorsabban túltettük volna magunkat rajta, ha a neten úszunk rá az infókra, ahelyett, hogy könyökkel törünk utat magunknak.

Az információtechnológiai ipar legfontosabb újdonságait felvonultató Expót 1970 óta minden tavasszal megrendezik. A részvétel bizonyos körökben presztízskérdéssé vált, ma már egy gyártó sem engedheti meg magának, hogy egy termék piacra dobását akár csak hetekkel halassza a CeBIT miatt. A kiállítás maga egyre intenzívebben van jelen a számítógép-hálózaton, a sajtótájékoztatókat élõben követhetjük a weben, sõt egy háromdimenziós virtuálisvalóság-modell segítségével körülnézhetünk a placcon. A hét és fél ezer kiállítónak több mint a fele német cég, és ma már többen jönnek Tajvanról, mint az Egyesült Államokból. Magyarországról 17 kiállítót regisztráltak, köztük az adatmentésrõl híres Kürt Rt. - a kovbojkalapos adatmentõk csúnyán összeégett számítógép-alkatrészekbõl készített installáció fölött riogatták a paranoiás IT-menedzsereket - és a nyelvhelyesség-ellenõrzõ szoftvereket fejlesztõ Morphologic is felvonult.

Az eredetileg a szakmai elit számára létrehozott rendezvény egyre vidámparkszerûbb külsõt ölt, ugyanis ma már jegybevételeinek jelentõs hányadát az érdeklõdõ felhasználók csengetik be a pénztárba. A hétvégi napokon a pavilonokat elöntötték a német középiskolások, egy-egy népszerûbb gyártó - például a háromdimenziós gyorsítókártyákat fejlesztõ 3Dfx - standjánál tömegbe verõdve bámulták a kivetítõket a látogatók. Az idõközben gigantikus méretûvé nõtt CeBIT-bõl kivált a CeBIT HOME, a nyár végén megrendezendõ szórakoztatóelektronikával és "háztartási informatikával" foglalkozó leányvállalkozás (a tavalyi CeBIT HOME-ról lásd: Szappanopera személyhívóra, Magyar Narancs, 1998. szeptember 3.). A cégóriások pénzfaló marketinggépezetével szembesülve megérthejük azt is, miért olyan irreálisan drágák bizonyos szoftverek és hardverek.

Az eszméletlen verseny koreográfiája nagy vonalakban a következõ: a piacvezetõ nyugati óriáscég kijön méregdrága új termékével, amely a megjelenéstõl számított három hónapon belül általában már kapható

a keleti dzsunkacégek

által leklónozott, olcsó másolat formájában, hasonló külsõvel, de féláron és kétes teljesítménnyel. Ezt bizonyítja az Apple új csodafegyvere, az iMac dizájnjának gyors elterjedése is: a türkizkék-áttetszõ külsõvel, lekerekített formákkal rendelkezõ egér, szkenner és billentyûzet már megjelent a tajvani gyártók kínálatában is. Ezek az USB interfészen keresztül felcsatolható eszközök megfelelõ szoftverrel ellátva használhatók PC-hez és Machez is, bár PC-hez furcsa módon még nem kaphatók hasonló stílusban fröccsöntött házak és monitorok. Monitorban egyébként ma már a hordozható gépekbõl kinõtt lapos asztali LCD képernyõ a sláger, a nagyobb méretû kijelzõk szerepét pedig a még mindig méregdrága, képként a falra akasztható vékony plazmaképernyõk töltik be.

Új szabványokban idén sincs hiány: itt van például az IEEE 1394 vagy Firewire, amelyet a Sony marketinganyagaiban i.LINK-ként emlegetnek. Ezzel a technológiával lehetõvé válik a digitális video valós idejû mozgatása - minõségromlás nélkül - a kamera és a számítógép között. A DV és Digital8 szabványú kézikamerák már rendelkeznek ilyen interfésszel, a számítógéphez súlyos összegbe kerülõ FireWire illesztõkártya pedig a Sony Vaio notebookszériában alapfelszerelésként szerepel, egyfajta hordozható vágóasztallá és webtévéstúdióvá változtatva a könyvnagyságú szilícium erõmûvet.

A legjelentõsebb újdonság a mobil kommunikáció és számítástechnika elõretörése: nem elég, hogy majdnem mindenki rikító színû, a legváratlanabb helyeken a lehetõ legidétlenebb hangon becsörgõ mobiltelefonokkal rohangál, a gyártók víziója szerint a drót nélküli internetkapcsolatot a tömegek számára is elérhetõvé kell tenni. A Nokia és az Ericsson fej fej mellet haladva hozták ki a WAP- (Wireless Acces Protokol) szabványon alapuló, internetesített mobilokat. Ezek határidõnaplóként, telefonregiszterként, sõt elektronikus újságként funkcionálnak. A Nokia a 7110-es modell hírszolgáltatására a CNN-nel szerzõdött.

A médiamobilok

jelenleg még megfizethetetlen árukkal csak ultrasznobok és hitelkártyákkal kitömött üzletemberek számára elérhetõk, de már látom, ahogy pár év múlva a 6-os villamoson Pistike azért nem adja át a helyét a néninek, mert éppen az IRC-n lóg a haverokkal.

A kézi- és tenyérszámítógépek piaca évente többszörösére növekszik. Ezen a területen pionírnak számít a 3COM, amelynek Palm modelljei egyre keményebb versenyben állnak a Philips, a Hewlett-Packard, a Casio és a többiek által gyártott, Microsoft Windows CE operációs rendszert használó minigépekkel. Mindennapossá váltak a színes kijelzõjû gépek, ez persze nagyobb áramfogyasztást is jelent, így serkentve az akkumulátorok fejlesztését. A miniszámítógép-mobiltelefon konvergencia érdekes hibridek kialakulásához vezetett, passziánsz került a telefonba és beépített GSM-modem a kéziszámítógépbe. Az Ericsson szerint az ideális mobil kommunikáció egy végletekig lecsupaszított funkcionalitású, infracsatolós, megbízható mobiltelefonnal és egy, az asztali számítógépen található adatokkal szinkronizálható zsebszámítógéppel oldható meg, míg a Nokia az egybeépített telefon-számítógép konstrukciók hívének tûnik.

A digitális fényképezõgépek

egyre növekvõ felbontásukkal és csökkenõ árukkal hamarosan a hagyományos és a féldigitális fotóapparát kemény konkurensévé válnak. A legújabb Casio rendelkezik egy új, szabványos infracsatlakozóval, melynek segítségével a Nokia 9110 médiatelefonon keresztül azonnal elküldhetjük a brazil tengerparton készített fényképeinket az íróasztalnál gályázó kollégáinknak. Az agyatlan e-mail-képeslapok küldözgetését és a mobil SMS-ezést kombinálva, új fegyvernem tûnt fel a láthatáron, a minden eddiginél fölöslegesebb, ezért egetverõ népszerûséggel kecsegtetõ mobil-e-mail-képeslap.

J-Bone

(rgabor [at] sved [dot] hu)

CeBIT Online

http://www.messe.de/cb99/

http://www.hannover.de/vm/

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Kampány

Amikor az idiotizmus a megszokottnál is erősebben tombolt egy aktuális kampányban, egy-egy mondat erejéig rendre kitértünk arra: a Fideszben vajon mit gondolhatnak odafönt a saját szavazóikról? Mire taksálják őket, akik döntenek arról, hogy milyen ún. narratívával etessék azt a tömeget, amelynek a jólétüket (tízemeletes jacht, orangerie meg fakazetta, lásd mint fent) köszönhetik. (Persze, pontosan tudjuk a választ: az urak számára annyit érnek a híveik, amennyijük van.)