Elektronikus lánclevelek: Brian élete

Az e-mailben terjedő lánclevelek minden bizonnyal külön fejezetet kapnak majd az internetes folklórral foglalkozó szakkönyvek hasábjain: az emberi hiszékenységgel szemben a vírusirtó programok is tehetetlenek. A csajom például érzéketlen bunkónak tart, mert ahelyett, hogy az összes ismerősömnek továbbküldtem volna egy költséges szívműtétre váró argentin kisfiú könnyfacsaró segélykiáltását, rögtönzött, de régen érlelődő kiselőadást tartottam neki az ilyen és hasonló e-maileket tonnaszám köröztető humán értelmiségi elit szellemi színvonaláról.

eElektronikus lánclevelek

A kiáltvány szerint: ha azonos subjecttel - "SOLIDARIDAD CON BRIAN" - küldöm tovább a levelet, példányonként egy centtel járulok hozzá az életmentő műtét költségeihez. Az eredeti levélben egy svájci klinika címe, valamint a kezelőorvos neve és elérhetősége is szerepel, a pénzt pedig egy néven nem nevezett internetszolgáltató utalná át a szegény gyerek számlájára. Junk-mail első ránézésre, de a csajom erősködik, sőt fogadni is hajlandó volna jelentős összegben, a karitatív lelkesedés elvette az egyébként nem kevés eszét. Tárjam fel a tényeket, szembesüljek hitványságommal, utasít, és én engedelmeskedem, különben kereshetek albérletet.

Rövid internetes kutatómunka után bebizonyosodik, hogy a levélben szereplő klinika (Schulthess Klinik, Lengghalde 2, 8008 Zürich, Schweiz) létezik, és honlapja is van (http://www.schulthess-clinic.ch), sőt telefonszáma is. Innentől kezdve viszont

minden fikció:

a Narancs érdeklődésére a kórház illetékese kapcsolja a megnevezett orvos utódját, aki nevetve meséli, hogy a kollégája (egyébként neurológus, nem szívsebész) állást és lakóhelyet változtatott, mert több ezren érdekődtek nála szegény Brian hogyléte és az internetes fund-raising állása felől, ráadásul a levélben a lakáscíme is szerepelt. A sztoriból persze egy szó sem igaz: a kéz-, gerinc- és idegsebészetre, valamint a reumás és sportbalesetes páciensekre specializálódott magánklinika nem foglalkozik transzplantációval, nem fekszik náluk Brian nevű kisfiú Buenos Airesből, és nem gyűjtenek pénzt az interneten senkinek.

Ebben biztos voltam, mielőtt felvettem a telefont: Brian e-mailje az elektronikus lánclevél tipikus esete, és hiába nyomatják felvilágosító jelleggel több tucat weboldalon a pofonegyszerű képletet (lásd keretes írásunkat), a műfaj egyre népszerűbb. Még aznap kapok egy másikat - ráadásul egy számítástechnikai lapkiadó vezető beosztású munkatársától -, mely szerint ha továbbküldöm a levelet, az Ericsson két héten belül ingyen mobiltelefont küld nekem. Korábban a "ne nyisd fel a >>vérszomjas csótányokpusú körlevelek voltak divatban, de mióta egyre több felhasználó fogja fel, hogy vírust csak egy csatolt fájl megnyitásával vagy futtatásával kaphat (kivéve a Microsoft Outlookkal levelezőket, de ők meg is érdemlik Melissát és nővéreit), a sztorik egyre vadabbak.

Az angolszász kultúrkörben egyszerűen csak

hoaxként

(beugratás) emlegetett láncleveleket gyűjtő weboldalon (http://urbanlegends.miningco.com/culture/urbanlegends/library/blhoax.htm) igazi ínyencségekre bukkanhatunk: beteg, éhező és eltűnt gyerekek, ingyen kóla, részvény, szex és gépkocsi, petíciók különféle soha nem létezett civil szervezetek megmentésére, fogságba esett misszionáriusok, bizarr öngyilkosságok, heroin a hamburgerben, LSD a telefonfülkékben, AIDS-es tűk a moziszékeken, kígyó a nyilvános vécékben, mérgezett tamponok, a legperverzebb az élő homárral maszturbáló nő borzalmas halálának története. A site számon tartja azt is, hogy az adott sztori mióta cirkulál: bizonyos városi legendák a hatvanas-hetvenes évek óta folyamatosan forgalomban vannak, de újabban írógép helyett a neten sokszorosíttatják magukat.

A lánclevél vírus,

de nem számítógépvírus: nem tesz kárt a számítógépekben, az embert fertőzi és vele sokszorosíttatja magát. Nem is piramisjáték, mert nem buzdít pénzbefizetésre - bár létezik ilyen is, de az már bűnügyi eset. A legtöbb lánclevél megelégszik azzal, hogy néhány tízmillió példányban körbejárja a földgolyót - ez egyébként elpazarolt sávszélességben, gépidőben és munkaórában így is számszerűsíthetően magas kárt okoz. A beugratós lánclevelet könnyen megkülönböztethetjük a valódi jelentőséggel bíró felhívásoktól: általában anonim e-mail címről indulnak, és a levél puszta továbbküldéséért ígérnek valamit, holott az internet decentralizált működése nem teszi lehetővé, hogy pusztán a subject sor alapján bármiféle nyilvántartás készüljön arról, kik hova és hányszor postázták. Ha mégis bizonytalanok vagyunk, a levélben közölt "tények" alapján gyorsan kideríthetjük az igazat, mielőtt agyatlan vírusgazda módján továbbfertőznénk az elektronikus környezetünkben élőket.

- bodoky -