Csalhatatlan jele a nyár végének, hogy megjelennek a még messze előttünk álló tél enyheségéről vagy épp keménységéről szóló jóslatok. Az elmúlt hetekben az egész sajtón végigsöpört hír az eljövendő kemény európai (így magyarországi) télről annyiban tért el a szokásostól, hogy egy komoly, amerikai tudományos intézet friss jelentésére hivatkozott. Csakhogy ebben nem találni olyan megállapítást, hogy az erősödő El Niño-hatás miatt lenne hidegebb telünk.
Nyomás, utána
Az El Niñóról még mindig hajlamosak afféle katasztrófaként, istencsapásként beszélni, pedig teljesen normális, időről időre visszatérő, az elmúlt évszázadokban már jól ismert és körüljárt eseményről van szó (lásd még: Hímnem, nőnem, Magyar Narancs, 2006. szeptember 14.). Ráadásul nem is önmagában kezelendő, hiszen párjával, a szintén szitkok közepette emlegetett La Niñával együtt állandó epizódjai a légkörkutatásban és az oceanográfiában El Niño Déli Oszcillációnak (ENSO) nevezett ciklikus folyamatnak. E folyamat az azt megelőző légköri és óceáni állapottól való eltéréssel jellemezhető, amit sokan hajlamosak a köznapi értelemben vett normalitásként kezelni – részben azért, mert gyakrabban fordul elő, mint spanyolos nevű előzményei és folytatásai. Nos, ebben a múlékony normalitásban a Csendes-óceán nyugati medencéjében és az Indiai-óceán felett alacsony légnyomású, esőben gazdag zóna található, míg a Csendes-óceán keleti medencéjében, Tahiti környékén és még attól is nyugatabbra magas nyomású övezet húzódik, ami gyérebb csapadékot jelent. Erre ráerősít, hogy az amúgy is nyugatias irányú passzátszél nyugatra hajtja a tengerfelszínen felmelegedő vizet, amelynek helyébe az óceán mélyebb rétegeiből, illetve a felszín közelében, a Humboldt-áramlat révén hidegebb, halban gazdagabb víz kerül.
| ||
Az El Niño szituációt egyrészt a felszíni vízhőmérséklet növekedése jelzi az amerikai partoknál, ami szegényesebb zsákmányhoz, sőt néha halpusztuláshoz vezet. Ugyanekkor az Indiai-óceánra és a Csendes-óceán nyugati vidékeire magas nyomású légköri rendszerek, anticiklonok települnek, nyomukban szárazsággal, aszállyal, porviharokkal, erdőtüzekkel Kínától Indonéziáig és Ausztráliáig. Ellenben keleten, Tahiti környékén s még tovább, a dél- és közép-amerikai partok előtt tartós, alacsony nyomású zóna alakul ki.
A felemelkedő nedves, meleg levegő hatására csapadék öntözi az addig száraz perui partokat, viszont Közép-Amerika csendes-óceáni partjai előtt a folyamat már a trópusi ciklonképződést serkenti. A bőségesebb csapadékképződés idővel az USA délnyugati, kiszáradásra hajlamos, kiterjedten félsivatagos-sivatagos államait is jótékonyan érintheti, sőt talán az erdőtüzeket is eloltja.
A folyamatokra ráerősít, hogy az Egyenlítő mentén erős keleti irányú, meleg tengeráramlás indul, amit már a gyengülő, néhol a kelet felé megforduló passzátszelek sem gátolnak.
Az El Niño gyengülése nyomán általában a másik irányban is kileng az inga, s eljön a La Niña ideje: a hideg víz s vele a halakból még a „normálisnál” is több lesz, valamennyi addigi folyamat megfordul, a bőséges csapadékot Amerikában aszály, az aszályt Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában túlságosan is bő csapadék váltja.
Beszél majd az utókor
Mindezt azért érdemes felidézni, mert már térdig járunk a legfrissebb El Niño-epizódban, lassan a kutatók is megteszik tétjeiket a tekintetben, hogy mennyire lesz komoly az idei, és úgy tűnik, nem szabad félvállról venni. A nagy tekintélyű amerikai nemzeti időjárási szolgálat (NOAA) tette meg az első lépést: klíma-előrejelző központjának augusztus végén kiadott prognózisa szerint 90 százalék az esélye, hogy az elkövetkező télen is folytatódik az idén már tapasztalható, mind erősebb El Niño-hatás az északi féltekén. A karácsonyt tehát biztosan megéri a nagyon is normális anomália, ami azért fontos, mert a perui halászok az El Niñó-s években rendre karácsony környékén észlelik halaik eltűnését, s emiatt lett az esemény neve (a gyermek Jézusra utalva) a „Kisded”. Itt jegyeznénk meg, hogy a jelenlegi El Niño beköszönte nem is az idei, hanem a múlt évi karácsonyhoz volna köthető (lásd keretes írásunkat!), de a klíma-előrejelzők 85 százalékra teszik annak valószínűségét, hogy a mostani epizód áthúzódik még kora tavaszra is. Júliusban a Csendes-óceán középső medencéjében már egy fokkal volt magasabb a felszíni hőmérséklet a szokásosnál, az óceán keleti, az amerikai kontinenshez közeli részén ugyanez az anomália elérte a plusz 2 fokot. A kutatók szerint az El Niño felelős az idei lanyha atlanti hurrikánszezonért, ezzel szemben sokkal aktívabb időszakot él át a Csendes-óceán középső és keleti medencéje, ahol a szokásosnál nagyobb számú és intenzívebb trópusi ciklonok formálódnak és fenyegetnek ilyen viharok által viszonylag ritkábban érintett térségeket, például a Hawaii-szigeteket.
Az erős El Niño a globális lég- és vízkörzés közvetítésével ugyan hatással lehet Európa téli klímájára is, ám a kapcsolat nem olyan szoros, mint azt gondolni vélnénk, s korántsem sikerült felderíteni azokat az áttéteket, légkörzési „fogaskerekeket”, melyek közvetítésével az ENSO, vagyis egy alapvetően a Csendes-óceán térségében tapasztalható természetes oszcilláció hatással lenne Európa időjárására. Tulajdonképpen még az Atlanti-óceán medencéjében érvényesülő, a tengeráramlatok, a szelek és a légnyomási mezők alakulásából kiolvasható ciklikus változások El Niño-függését sem sikerült kétséget kizáróan igazolni, a levont következtetések pusztán természeti jelenségek viszonylag gyakori, de nem egyetemleges együttállásából következnek.
| ||
Annyit mondhatunk csak, hogy az oszcilláció El Niño epizódjával egy időben (de nem a következményeként!) Észak-Európa többnyire az átlagosnál hidegebb, szárazabb telet él át, Dél-Európa viszont nedvesebb és kissé melegebb télre számíthat. Nos, e két körülmény együttes hatásaként elképzelhető, hogy Magyarországon komoly havazások lehetnek, ám ez korántsem biztos, ezért a meteorológusok az efféle híreszteléseket, végzetszerűként tálalt predikciókat csupán mosolyogva fogadják. Nem véletlenül. A jelenleg használatos úgynevezett numerikus modellek 7-8 napos távra adnak jó beválású, tényszerű előrejelzéseket, amit nem szabadna lebecsülnünk, hiszen 25 éve még csak 5 napra előre működtek ezek a megoldások, tehát óriási a fejlődés! Ám a további fejlődésre nem a számítógépes kapacitás hiánya, hanem a légköri folyamatok kaotikus jellege miatt nincs esély: egy bizonyos határon túl a prognózisok szórása hatalmas lesz. Ennek ellenére a magyar szakemberek is kutatják, milyen előjelei vannak a tél konkrét kifutásának. Babolcsai György, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa egy tavalyi tanulmányában olyan összefüggést tárt fel, mely szerint kapcsolat lenne az észak-atlanti térség szeptemberi légnyomás-anomáliája és a Kárpát-medence decemberi hőmérséklet-anomáliája között, ám mivel a szeptember még előttünk áll, ez alapján sem mondhatunk semmit. Azért készülnek 3-4 hetes, illetve – végképp kísérleti jelleggel – 3 hónapos, általánosabb tendenciákat előrejelző jelentések is. Ez utóbbi, hipotetikus prognózisok közé tartozik a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja (ECMWF) által kiadott, mely szerint az ősz az átlagosnál melegebb lehet, szeptember és október kissé szárazabb, a november átlagosan csapadékos. De az efféle előrejelzések esetében nem könnyű beválásról beszélni, hiszen nehezen elválasztható, hogy a gondosan kalkulált előrelátás működött-e, vagy csak bejött a tipp. A mostani szeptember kifejezetten meleg, átlagon felüli, sőt kánikulai napokkal kezdődött, ezt azonban már szeptember első hétvégéjétől egy hosszabb, hűvösebb periódus váltotta, amit a hónap közepétől egy utónyári szakasz is követhet. Ám akárhogy alakul az ősz folyása, s válik be a hosszú távú prognózis, mindezt, akárcsak a közelítő tél forgatókönyvét, aligha az El Niño fogja írni.
| A Kisded születése A mostani El Niñót nem perui halászok, hanem a Japán Meteorológiai Szolgálat észlelte 2014 decemberében. Ekkor még csak a szokásosnál melegebb felszíni vízhőmérsékletet regisztrálták a Csendes-óceán keleti medencéjében, viszont a szokásos légköri változások hiányoztak, ami rávilágít arra is, hogy ez esetben nehezen érvényesülnek a sokszor emlegetett oksági viszonyrendszerek. 2015 tavaszán a NOAA klíma-előrejelző központja (CPC) és az ausztrál meteorológiai hivatal is bemondta a találatot, bár ekkor még csupán gyenge El Niño-hatásokról jelentettek. Nyár közepén, júliusban már erősödő anomáliát jeleztek: ezek szerint ez az epizód az idei év őszén és telén éri el csúcspontját. Most augusztusban a CPC már azt jósolta, hogy a mostani El Niño lehet az egyik legerősebb az ötvenes évek óta feljegyzett hasonló anomáliák közül. De a puding próbája még hátravan, és csak a bekövetkező csúcspont után tudjuk meg, hogy a mostani felveheti-e a versenyt a legendásan erős 1997–98-as El Niñóval, azóta ugyanis még nem jelentkezett komolyan vehető ellenfél. |
