Tévétorrent

A devizahitelesek megmentése 2.

Mr. Robot

  • Iványi Zsófia
  • 2015. október 10.

Tévétorrent

„Amit most elmondok, az szigorúan titkos – mondja Elliot, az agyonhájpolt sorozat antiszociális hőse az első epizód nyitányában. – Van egy befolyásos embe­rekből álló csoport, amely titokban irányítja a világot. Azokról a fickókról beszélek, akikről senki sem tud, akik láthatatlanok. A felső egy százalék felső egy százaléka, azok, akik istent játszanak engedély nélkül. És most, azt hiszem, engem üldöznek.” Igen hatásos kezdet, be is húzza a nézőt a Mr. Robot sötétnek és izgalmasnak álcázott világába.

Elliot korunk szuperhőse: nappal kockaként dolgozik egy számítástechnikai védelemmel foglalkozó cégnél, éjszaka közeli és távoli ismerősei személyes adataira vadászik az interneten, de persze csak azért, hogy jót tegyen: gyerekpornóoldalt üzemeltetőket és csalfa férjeket buktat le. Emellett emberfóbiája van, morfiumfüggő és nonstop egy képzeletbeli barátjához beszél. Munkaadója a világ egyik legnagyobb cégének, az E-Corpnak dolgozik (amit végig Evil Corpként, azaz Gonosz Vállalatként emlegetnek a sorozatban, hogy biztosan értsük, kikkel állunk szemben), mely multit épp készül megfúrni, és ezzel párhuzamosan felszabadítani a világot egy fura arcokból verbuválódott kis csapat, akiknek nagy szükségük van Elliotra.

A Mr. Robot javára szóljon, hogy annyira gyors és eseménydús, hogy eltart egy darabig, amíg az ember rájön, hogy – szemben az első benyomással – távolról sem az utóbbi idők egyik legeredetibb tévés próbálkozását nézi, hanem egy kvázi-kultfilmekből szégyentelenül, és ami sokkal nagyobb baj, ötlettelenül összelopkodott sorozatgyártmányt, aminek legfőbb különlegessége abban áll, hogy szokatlanul magas benne az egy belső monológra jutó bullshitarány. Először rossz viccnek tűnik például az, hogy a főgonosz Patrick Bateman szakasztott mása (pl. ha ideges, félholtra ver egy hajléktalant, mindezt háromezer dolláros öltönyben és gumikesztyűben, mert ő nem impulzív módon egy szadista állat, hanem a heti rutin részeként), vagy hogy az Elliotot követő öltönyös alakokat frankón „men in black”-nek hívják, aztán kiderül, hogy mindezt a sorozat készítői teljesen komolyan gondolták. Ahogy a cselekmény fő mozgatórugóját, a hackercsapat által megálmodott felkelést is.

Bár Elliot többször is tagoltan elmondja, hogy épp készül megmenteni a világot (így, ezekkel a szavakkal), végig nem derül ki, hogyan és miért indul be valamiféle globális forradalom attól, hogy egy, azaz egy darab nagyvállalatot meghackelnek. Annyit tudunk meg, hogy ha a rebellis kockák sikerrel járnak, rengeteg ember banki adatai megsemmisülnek, ergo megszabadulnak az amerikaiak millióit nyomasztó hiteltől. Tán a kulturális szakadék teszi, minden­esetre a banki tartozások eltörlésének gondolatától valahogy nem csendül fel a fülünkben a Marseillaise, nem érezzük úgy, hogy vége az elnyomásnak (ami eleve abból eredt, hogy a sorozatban oly’ sokat kritizált fogyasztói társadalom tagjai egy nagy rakás dolgot hitelre vásároltak), s nem akarunk rögtön Elliot arcával díszített pólókat hordani. S talán azért is érzünk így, mert hősünk leginkább Donnie Darko, Neo és Tyler Durden törvénytelen gyerekének tűnik, némi junkie-beütéssel – és még így is ő a legeredetibb figura itt. A többiek, élükön szegény Christian Slaterrel, egysíkú képregényfigurákként kóvályognak e tankönyvszagú társadalomkritikával nyakon öntött, nem épp forradalmi televíziós termékben.

Magyar felirat: mel & EvilConCarne & mata

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”