Ezeknek tényleg elvette az eszét a hatalom: fejedelmi luxusvagon is lesz a felcsúti kisvasúton

  • narancs.hu
  • 2016. április 26.

Villámnarancs

Már csak a színarany főnöki klotyó hiányzik ebbe az országba.

Ehhez mérhető kisebbrendűségi alapú kivagyisággal még Molière komédiáiban sem nagyon lehet találkozni! A nol-videó egy csodálatos posztban számol be arról, hogy „légkondicionáló, vajszínű műbőr ülések és gyönyörűen kidolgozott belső tér, áram és folyó víz is lesz a Vál-völgyi kisvasút egyik vagonjában, amelyben az egymás felé fordított foteleknek köszönhetően akár tárgyalásokat is lehet tartani”.

Ezzel együtt bemutatják a rendes, hétköznapi vagont is: fapados stíl valahonnan a múlt század húszas éveiből – a plebsznek jó lesz az is.

Szinte látjuk magunk előtt a kis gázszerelőt, s hű barátját, amint az asztal körül kergetik őket gyerekkorukban…

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.