Az életük a szorgoskodásról szól, de közben remekül szórakoznak, egymást érik a kirándulások, összejövetelek, bulik, piknikek. Az első négy, évszakokhoz köthető történet korábbi, a további négy Szederberek környéki mese pedig kiegészíti ezeket, egy új nemzedéket is bemutatva. Az egyik mesében Kankalin, a kisegér az őszi betakarításkor úgy elkóborol, hogy mentőegységet kell szervezni a felkutatására. Egy másikban Kispipacs és kisegerei meglepetésként a névadó ünnepségre olyan új otthont kapnak ajándékba az összetartó egércsoporttól, amilyenről az anyuka csak álmodott. A szerző részletgazdag illusztrációi a szöveggel együtt elragadó miniatűr világot hoznak létre: némely rajz olyan, mint egy gyönyörű festmény, míg máshol az odú, üreg vagy egyéb egérlak roskadozó berendezése elragadóan bájos káoszt mutat. Barklem a lehető legpontosabban próbálta meg az egerek életének apró részleteit kidolgozni, láthatóan (és saját bevallása szerint is) rengeteg kutatómunka áll a kedves történetek mögött, hogy a mesék minél autentikusabban tudjanak szólni az egerek világáról. A szerző nem viccel, de csodásan akkurátus. Ráadásul igyekszik elvonatkoztatni az emberi fogalmaktól, és ahogy azt a gördülékeny, remek fordítás is visszaadja, ez az új szavak alkotásában is tükröződik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
