Bátor és Erzsébet - Stephen Frears: A királynő

  • Bánky Bea
  • 2007. január 18.

Zene

Lehet royalista egy munkáspárti vezető? Elképzelhető, hogy egy királynő bulvárlapoknak tetsző gesztusokkal, a politikai manipuláció eszközeivel kénytelen masszírozni a monarchia népszerűségét?

Lehet royalista egy munkáspárti vezető? Elképzelhető, hogy egy királynő bulvárlapoknak tetsző gesztusokkal, a politikai manipuláció eszközeivel kénytelen masszírozni a monarchia népszerűségét?

Történelmi filmet rendezni talán könnyebb, mint alig egy évtizeddel ezelőtt történt eseményt celluloidra álmodni. Előbbinél az esetleges hitelességbéli "tévedések" miatt legfeljebb a levéltárban megsárgult bizonyítékokat lengető történészektől várható felszólamlás. Utóbbira bárki panaszkodhat.

A sokat tapasztalt rendező, Stephen Frears mindenesetre most volt bátor azt boncolgatni, miért nem fejezte ki anno az együttérzését a sokkos állapotba került Anglia népének Tony Blair és II. Erzsébet királynő a Diana hercegnő halálát követő napokban. Úgy tudjuk, a trónt megrengette, a kormányfői bársonyszéket viszont jó időre stabilizálta akkor a közhangulat, amelyet részben a - saját közvetett bűnösségét nyilván jó mélyen átérző - bulvármédia gerjesztett, hogy lerázza magáról a népharagot, és a monarchiára tolja a felelősséget a leendő angol király anyjának haláláért. Frears szerint (s mit lehessen tudni) a tradíciókhoz mereven ragaszkodó, viktoriánus értékrend került ott összetűzésbe a társadalmi elvárásokkal, a közvetlenség és rugalmasság koncepciójával, amelyet nála Blair és az új Munkáspárt szimbolizál(t akkor).

Az archív felvételeket beépítő filmben szélesre tárul a Buckingham-palota, a skóciai Balmoral királyi "menedékház" és a Downing Street 10. összes függönye. Nincs is más dolgunk, mint Helen Mirren és Michael Sheen játékán keresztül megérteni fent nevezettek szempontjait.

A rendezőről persze régóta tudjuk: nem vak, hanem bátor, ugyanakkor a csetlő-botló, szerepébe fokozatosan beletanuló államférfiú és a jeges felszín megkapargatása után a finom érzékenység tüneteit produkáló uralkodónő szembeállítása önmagában nagyon is kevés lenne, s a lendületes forgatókönyvet is a hajára kenhetné a stáb Mirren és Sheen igyekezete nélkül, amelyet bizonyára az amerikai filmakadémia is bőkezűen fog jutalmazni - mintha az egészet direkt nekik csinálták volna, nagy bátran.

A Budapest Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”