Lemez

Bellini: A puritánok

Zene

Nincs semminő kerek évfordulója, ám Maria Callas emlékezete nem is szorul ilyen számszaki kisegítésre: hangzó életművét a lemezpiac apályában is megéri újra, sőt újra meg újra kiadni. Callas Remastered – ez a címe most annak a gyors lefolyású és soklemezes sorozatnak, amely imponálóan feljavított hangzásminőséggel, újrakeverve bocsátja közre a legendás stúdiófelvételeket, melyeknek máig bámulatos vonz­erejét persze eddig sem csorbította a rég meghaladott technikai színvonal.

Etalonfelvételek sora, mondanánk, ha nem lett volna már Callas életében is nyilvánvaló, hogy művészete és egész pályafutása félreismerhetetlenül egyedi, s méghozzá egyszerre nagyszerűen, tragikusan és görcsösen az. Pántragikus – e jelzőt találta Callas operai létezésére Fodor Géza, s valóban, az elveszettség érzése és az állandó sérülékenység felhője a legderűsebb vagy éppen legdiadalmasabb szólamrészletekben is ott bujkál, például Bellini utolsó operájának 1953-as lemezfelvételén. Callas hangja boldog menyasszonyként is maga a sebezhető lányosság, az őrülési jelenetben pedig igazolja a komponista meghatározását, mely szerint „az opera tárgya: dalban sírni”.

S ha Callas nem lenne elég, hát micsoda közreműködők! Callas kedvenc tenorpartnere, Giuseppe Di Stefano még hangja káprázatos teljében: korántsem kikezdhetetlen bel canto stílusban énekel, ám maga az elementáris tenorhős. A 19. század során oly híressé vált patrióta férfikettős, a „Suoni la tromba” Rolando Panerai és Nicola Rossi-Lemeni hangján megszólalva valósággal kedvet csinál Itália egyesítéséhez. A karmester pedig az ekkor 75 esztendős Tullio Serafin, aki alighanem mindent tudott az operavezénylésről, s az egybehangzó visszaemlékezések szerint arról is, hogy miként kell ápolni, alakítani és fejleszteni a pályafutásuknak neki­lóduló énekesek hangját és egész előadó-művészetét.

Warner Classics, 2 CD, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?