Lemez

Chvrches: Every Open Eye

  • Lang Ádám
  • 2015. december 12.

Zene

A glasgow-i indie-színtér két ismert figurája, Iain Cook és Martin Doherty által alapított Chvrches a szintén nem kezdő Lauren Mayberry énekesnő csatlakozásával vált teljessé. Rögtön az első kislemezeiknél felfigyelt rá a blogoszféra, hogy milyen tökéletesen írnak a nyolcvanas évek szintipopját mímelve azonnal ható, klubkompatibilis pop­slágereket, a 2013-ban megjelent The Bones Of What You Believe pedig az összes ígéretet teljesítette. Igaz, ez nem jelentett többet annál (de kevesebbet sem), hogy végig hibátlan, ám meglehetősen szűk határok között mozgó popdalok sorakoztak rajta hidegen és melegen pulzáló szintikkel, puffogó dobgépekkel – és ami a legfontosabb, emlékezetes refrének egész sorával.

Ahogy az első lemez sem nagyon tett hozzá az összképhez a korai kislemezek után, úgy most a másodikra sem változtattak lényegileg a formulán. Az Every Open Eye gyakorlatilag ugyanolyan, de ugyanolyan jó is lett, mint az elődje volt. A Chvr­ches ezzel azoknak a mai zenekaroknak lehet a mintaképe, amelyekről szinte már az alakulásuk pillanatában leírnak mindent, mégis szerethetők maradnak, mert az átlagnál sokkal jobban értik a dolgukat; a nyolcvanas éveket, a szintipopot – és talán a korunkat is. Lauren Mayberry ugyanis egyszerre hozza – akarva-akaratlanul – a cuki, kislányos vonalat és – tudatosan – a véleményéért kiálló, érett nő szerepét. Így viszont a férfitekintet céltáblájaként és mint vitriolos tollú újságíró a zenei diskurzusok helyett inkább társadalmi indíttatású think piece-ekben pörgeti közvetlenül és közvetetten is a zenekara nevét.

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?