Rossz reklámokban van ilyen közhelyes snitt: a világosbarna hajú, szemüveges, európai értelmiségi fiú leül a dobokhoz, elkezd dobolni, és ettől megváltozik minden: mások a színek, más a hangulat, más a levegő, és minden az ellenállhatatlan ritmusra rezeg. Dübög a révületes fekazene. Ezzel máris sok mindent elmondtam a Euro-African Playground nevű csapatról, melynek vezetője a halk szavú, kifejezetten szerény magyar dobos, Juhász Márton. Négy éve alakította a nyugat-afrikai zenei hagyományt magáévá tévő zenekarát, és a Földközi-tenger itteni oldaláról lelt néhány hétpróbás társra – addigra már ő is végzett a Berklee-n, kitüntetéssel. A lassan minden finom lében kanál Fenyvesi, a hozzá képest is promiszkuus zenész, a fortélyos Tálas Áron (ezúttal csak billentyűn) és a dinamikus Ávéd János szaxofonos egyrészt, másrészt ifj. Tóth István, Mike Gotthard, Kiss P. Benedek és Mogyoró Kornél – meg sem próbálom számba venni, hogy ők négyen hány más zenekarban is jeleskednek, de stílusban, azt hiszem, minden megvan nekik. Összesen három gitáros viszont talán ezek közül egyben sincs. Az autenticitást tovább erősíti a menet közben hozzájuk csatlakozott Ibro, vagyis a guineai djembés, Cheikh Ibrahima Fall, aki 2011 óta Magyarországon él és tanít.
Tekintettel a Womex begyűrűzésére, most az örömzenét eddig a stúdiózás elé helyező csapat megrázta magát, és gyorsan letettek az asztalra egy belevaló lemezt. A Euro-African ettől még marad bulizenekar, a sok komoly zenész inputjának köszönhetően pedig koncertjeik nem csak ringatózásra, táncolásra és dobpárbajon csápolásra valók, hanem a hangszeres játékban és a hangszerelési ötletekben való gyönyörködésre is. A lemez viszont akár egy rideg szobában hallgatva is kidomborítja, ami a bulikon nem tűnik fel: mennyire változatos számok és hangulatok követik egymást, és ugyan a groove-okat mindig végigviszik, a monotónia mégis kizárva.
TOMA Kft., szerzői kiadás, 2015