film - EGY CSALÁD

  • - izs -
  • 2011. március 10.

Zene

Szeretet, halál, önfeláldozás, abortusz, karrier, öszszetartás, búcsú, önérdek - ez így mind és még jó pár téma van Pernille Fischer Christensen második filmjében, s egyben az egyetlen, mindezt (elméletben) széthasadás nélkül kibíró öntőformába belepréselve. A kisgömböcként funkcionáló forma pedig nem más, mint a család - esetünkben egy jelentős péki hagyományokat ápoló, magának a királyi udvarnak szállító família, amely komoly gondokkal küzd, a patriarcha ugyanis épp halni készül, s nincs, aki átvegye a helyét.
Szeretet, halál, önfeláldozás, abortusz, karrier, öszszetartás, búcsú, önérdek - ez így mind és még jó pár téma van Pernille Fischer Christensen második filmjében, s egyben az egyetlen, mindezt (elméletben) széthasadás nélkül kibíró öntõformába belepréselve. A kisgömböcként funkcionáló forma pedig nem más, mint a család - esetünkben egy jelentõs péki hagyományokat ápoló, magának a királyi udvarnak szállító família, amely komoly gondokkal küzd, a patriarcha ugyanis épp halni készül, s nincs, aki átvegye a helyét. Az elmúlás gondolatát nem a legemelkedettebb módon kezelõ családfõ elõbb az életbe (pontosabban a kenyérkészítés mûvészetébe), majd az egyetlen emberszámba vett rokonába, legidõsebb lányába kapaszkodik, rátukmálva a mûvészettel foglalkozó és épp New Yorkba készülõ lányra a lisztes munkát. Valószínûleg a lány dilemmája ("apám akarja, én meg a pasim nem") a film megszámlálhatatlan konfliktusának eredõje - csakhogy ebben a másfél órában több problémát, kérdést, fájdalmat, sérelmet és panaszt láthattunk, mint amenynyit az emberiségnek a megelõzõ pár tízezer évben sikerült felsorakoztatnia. Az egymás sarkát taposó témák mind a "való élet" véres verejtékkel kieszközölt modellezését célul kitûzõ rendezõi akarat, mind a minden elismerést megérdemlõ színészi játék ellenére egészen egyszerûen kioltják egymást. Egy hangyányival kisebb levegõvétellel simán érdekes lett volna, hogyan marcangolják egymás lelkét a szimpatikus skandinávok, ám így sajna már akkor elfogyott a szufla, amikor még úgy istenigazából bele sem melegedtek.

A Grant Film bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Kampány

Amikor az idiotizmus a megszokottnál is erősebben tombolt egy aktuális kampányban, egy-egy mondat erejéig rendre kitértünk arra: a Fideszben vajon mit gondolhatnak odafönt a saját szavazóikról? Mire taksálják őket, akik döntenek arról, hogy milyen ún. narratívával etessék azt a tömeget, amelynek a jólétüket (tízemeletes jacht, orangerie meg fakazetta, lásd mint fent) köszönhetik. (Persze, pontosan tudjuk a választ: az urak számára annyit érnek a híveik, amennyijük van.)

Elandalodni Andalúziában

Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon… álljunk csak meg egy pillanatra, nem is oly bús, inkább vidám, széles mosolyához milyen jól áll ez a fess ezredes! Aire fresco… hermosos caballos… bien, mi coronel. Jerez szőlővesszeiről szakadatlan csepeg valami kis nektár.

Az élet kapuja

  • Jeszenszky Géza
Sokan, de talán nem elegen érezzük ebben az országban, hogy sokszázadnyi megpróbáltatás, tragédia után a magyarság hajója a NATO- majd az EU-tagsággal biztos kikötőben horgonyzott le. A mostanában sokat emlegetett író, Herczeg Ferenc Az élet kapuja c. történelmi regényének címét kölcsönözve, Magyarország előtt kitárult az élet, a jobb jövő kapuja.

Viszlát, Észak, viszlát, Nyugat!

  • Ljupcso Popovszki

Május 8-án országgyűlési és elnökválasztást tartottak Észak-Macedóniában. A VMRO-DPMNE párt tönkreverte a 2017 óta kormányzó baloldalt: 58 mandátumot szereztek a 123 tagú törvényhozásban, az Európa-párti Szociáldemokrata Unió az eddigi 41 helyett csak 18-at. A VMRO-DPMNE jelöltje nagy fölénnyel nyerte az elnökválasztást is. Hogyan jöttek vissza a játékba az egykor Nikola Gruevszki által vezetett nacionalisták?

 

Fecseg a felszín

A NER-sajtó valóságos kampányt folytat a nem a saját hold­udvarba sorolt közvélemény-kutatók ellen. A közölt adatok „pontossága” azonban nem feltétlenül valamiféle ideológiai részrehajlás következménye.

 

A hárítás magasiskolája

Az állami gondozottaknak járó otthonteremtési támogatásból vett egy lerobbant csanádpalotai házikót Alexandra. Az ingatlanvásárlásra a kijelölt utógondozó és az illetékes gyámhivatal is rábólintott. Most viszont újszülött kisfiával nem engedi visszaköltözni oda a helyi gyermekjóléti szolgálat.