Lemez

Fish!: Konzervzene

  • Vincze Ádám
  • 2013. november 17.

Zene

Az 1999-ben alakult, szóval már igazi veteránnak számító Fish! - belegondolni is ijesztő, hogy jövőre a tizenötödik évfordulót ünnepelhetik - talán a legokosabban építkező zenekar azok közül, akik a kétezres évek elejétől fogva rendszeresen megfordultak az olyan, ma már nem létező budapesti klubokban, mint a Süss Fel Nap!, a Pesti Est Café vagy a Kultiplex.

A Fish!-nek meglenne az esélye a komolyabb hazai áttörésre is, és a Senior Hal művésznéven dj-ző Kovács Krisztián énekes karakteres figuráját is könnyen el lehet képzelni a marginális szubkultúrák felől jött félcelebek között, de a zenekar szándékosan nem él a kínálkozó a lehetőségekkel. Ehelyett becsületes konoksággal végigtúrják évről évre ugyanazokat a fesztiválokat, és most már menetrendszerűen, kétévente érkezik egy-egy nagylemez, amit pár nap erejéig ezúttal is ingyenesen letölthetett bárki.

Egy ilyen zenekartól nem azt várja az ember, hogy állandó kísérletezéssel rombolja le és építse újjá a róla alkotott képet, úgyhogy nem meglepő, hogy a Konzervzene gyakorlatilag a 2011-es Sav egyenes folytatása - de ez így is van jól. Az egyetlen gyenge pont az erőtlen rapverzékkel büntető Több a többnél, egyébként viszont maradt a slágeres, gitározós, refréncentrikus rockzene kellően vitriolos szövegekkel, ami pont annyira változatos - a paletta a Kelj fel! egy perc alatti punkoskodásától a Minden jó lesz szarkasztikus lassulásáig ér -, hogy ne unjuk meg rögtön elsőre, a lemez hosszát pedig ismét sikerült az ebben a műfajban optimális harminc perc körül tartani.

Szerzői kiadás, 2013

alá

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.