kiállítás - MAGYARÓSI ÉVA: JÁTÉK KEGYETLEN LÁNYOKNAK

  • - nzm -
  • 2009. február 26.

Zene

A kiállítás egy eddig kevéssé ismert oldaláról mutatja be az animációs filmjeivel elhíresült Magyarósi Évát. A kiállítás törzsanyagát a művész nyolc, vegyes technikával készített nagyméretű képe alkotja, melyek a jelenleg egyre fontosabbá váló "vissza a rajzhoz" poétikát követik.
A kiállítás egy eddig kevéssé ismert oldaláról mutatja be az animációs filmjeivel elhíresült Magyarósi Évát. A kiállítás törzsanyagát a mûvész nyolc, vegyes technikával készített nagyméretû képe alkotja, melyek a jelenleg egyre fontosabbá váló "vissza a rajzhoz" poétikát követik. A mûveken általában nõi alakok keverednek meghatározhatatlan szituációkba. Tárgyakkal bíbelõdnek vagy éppen növénnyé változnak, esetleg valami egészen mássá. Érezhetõ, hogy a jelenetek fölött van egy nagyobb történet, ahová a figurák már nem tudnak visszajutni. A konceptuális "csonkaság" azonban a sikerületlenebb képeken görcsösségbe fordul, ugyanis a különbözõ irányba tartó utalások zavaros narratívát eredményeznek, és nem képesek azt a szuggesztív hidegséget játékba hozni, mely jobb pillanataiban Magyarósi igazi erõssége.

Ez az elemi (ön)idegenség nem a líraiság hiánya, hanem egyfajta megfogant, aztán abortált nosztalgia. A szentimentális címadás (vö. A gyerekek nem szeretnek álmodni) és a gyermeki-nõi motívumok puha elrévedést elõlegeznek meg, míg az összhatás mindig "kilép" - akár a ragasztott felületek, akár a széttartó komponálás segítségével - a narcisztikus giccs világából. Egyes képek túlpörgése azonban arra utal, hogy ehhez az ugráshoz egyelõre túl nagy apparátusra van szüksége Magyarósinak. A kiállítás egyik csúcspontjaként is értékelhetõ A csalók is mind visszatérnek egyszer címû kép viszont már egy puritánabb gondolkodás felé mutat. A fekete felület és a ráragasztott torz öregasszony közti ideges vibrálás sokkoló, de mindvégig feszes képi mûködést hoz létre. Csak remélhetõ, hogy Magyarósi elég fegyelmezett ahhoz, hogy ebben az irányban haladjon tovább.

Deák Erika Galéria, megtekinthetõ március 7-ig

**** alá

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Kampány

Amikor az idiotizmus a megszokottnál is erősebben tombolt egy aktuális kampányban, egy-egy mondat erejéig rendre kitértünk arra: a Fideszben vajon mit gondolhatnak odafönt a saját szavazóikról? Mire taksálják őket, akik döntenek arról, hogy milyen ún. narratívával etessék azt a tömeget, amelynek a jólétüket (tízemeletes jacht, orangerie meg fakazetta, lásd mint fent) köszönhetik. (Persze, pontosan tudjuk a választ: az urak számára annyit érnek a híveik, amennyijük van.)