Kiállítás: Egy közérthető modern (Corneille visszatér - a Szépművészeti Múzeumban)

szerző
Szõnyei György
publikálva
2002/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha jön az ihlet, megszülethet a mű. Aki ezt az érzést nem ismeri, azt hiheti, ilyenje csak művészembernek lehet, pedig a "hű, de megjött a kedvem"-hangulat könnyen összevethető állapot az ihlet titokzatos fogalmával. Mint a legtöbb vizsgálandó rejtélynek, úgy ennek az áldott pillanatnak is több oka, változata létezik (külső, belső). Néha az is elég az ihlethez, ha a családtagok elmennek otthonról (iskolába, vásárolni, sétálni). Vagy egy jelentéktelennek tűnő vizuális benyomás, ami az egymásra nagyon hasonló képek közötti apró, de fontos eltérések megszületését segítheti elő. Nyitott (személyes mániáikban kevéssé elkötelezett) művészeket az imitt-amott (Velencei Biennálén, mások műtermeiben, folyóiratokban) látott produkciók sarkallnak alkotásra. Ahány benyomás, annyiféle változás, korszak (áhítatosan: stáció) jellemezheti a művészt - pláne ha megéri a nyolcvanat, mint Corneille.

Ha jön az ihlet, megszülethet a mű. Aki ezt az érzést nem ismeri, azt hiheti, ilyenje csak művészembernek lehet, pedig a "hű, de megjött a kedvem"-hangulat könnyen összevethető állapot az ihlet titokzatos fogalmával. Mint a legtöbb vizsgálandó rejtélynek, úgy ennek az áldott pillanatnak is több oka, változata létezik (külső, belső). Néha az is elég az ihlethez, ha a családtagok elmennek otthonról (iskolába, vásárolni, sétálni). Vagy egy jelentéktelennek tűnő vizuális benyomás, ami az egymásra nagyon hasonló képek közötti apró, de fontos eltérések megszületését segítheti elő. Nyitott (személyes mániáikban kevéssé elkötelezett) művészeket az imitt-amott (Velencei Biennálén, mások műtermeiben, folyóiratokban) látott produkciók sarkallnak alkotásra. Ahány benyomás, annyiféle változás, korszak (áhítatosan: stáció) jellemezheti a művészt - pláne ha megéri a nyolcvanat, mint Corneille.

Corneille, Corneille... - motyogjuk magunk elé e dallamos és ismerősnek tetsző nevet Courbet és Csontváry között keresgélve a lexikonban (ahol nincs), viszont a Cobra címszó alatt megtalálhatjuk. Corneille az egyik alapítója ennek az 1947-ben létrehozott művészcsoportnak.

Szerencsés amszterdami figura: 1947-ben (egy gyors, utcai ismerkedés okán) néhány alkotó hónapot tölthetett (és töltődhetett) a "festőien" porrá rombolt Magyarországon. Szerencsés, mert itt ismerkedhetett meg annak a világnak a progresszív irányzataival, ahonnan éppen érkezett (addig fogalma sem volt róluk). Viszonylag nehezen értelmezhető az a helyzet, hogy 1947-ben, a széttrancsírozott Budapesten és a falusias Szentendrén, szegény kis festők és műbarátok lelkes kalauzolásával jutott el a kortárs Grand Art megismeréséhez. Miró, Paul Klee, Kurt Schwitters, Georg Grosz, Eric Satie felfedezésében segítette őt Pán Imre (az Európai Iskola alapítója), akinek könyvesboltjában, festmények és reprodukciók borította falak között olvasgathatta a Hollandiában alig ismert nyugati művészeti magazinokat.

Persze Magyarország pletykafészek, itt mindig nagy kincs az információ (finoman: a jólértesültség). Különösen fontos ez a progresszív művészember számára, aki nehezen elfogadott munkásságát kénytelen külföldi nagyságok társaságába álmodni, amihez ismernie is kell azokat. Corneille az Európai Iskola művészcsoportjával és a szentendreiekkel megismerkedve, kísérletező ösztönét felszabadítva, egyik művésztől a másikig tévedve hol Ámos Imre, hol Barcsay Jenő, Vajda Lajos vagy Korniss Dezső és Egry József hatása alatt dolgozik a lelkes tanítvány szorgalmával. Mára a magyar művészet klasszikusai lettek az akkori kedves festőtársak; a világhír reménytelen várományosai. Földszintes emlékmúzeumaikkal ők a mi művészeink maradnak. Munkásságukból sohasem lesz kérdés kvízműsorokban, motívumaik nem szövődnek hernyóselyem sálakra, szuvenírokra.

Az Európai Iskola (1948-ig tartó) nonfiguratív műveket teremtő, szintetizáló légköre egy életre meghatározta Corneille képzőművészethez való viszonyát. E társaságot nem egy jellegzetes stílusforma kollektív művelése jellemezte, hanem a század elejétől kifejlődött progresszív irányzatok hatáselemeinek csoportos, önigazoló alkalmazása. Nyíltszívű, szorgalmas és békés szövetség volt ez a háborút túlélt (de csaknem elpusztított, "elfajzott") modernizmus védelmében. Tagjai (kivéve Corneille-t) mintha érezték volna, hogy a bornírt szocreál térnyerésével hamarosan durva és ostoba véget ér a művészi szabadság. Corneille ámulva szemlélte a pezsgő alkotókedvet (melynek percei meg voltak számlálva). Talán ezért habzsolt és csapongott a hazai művészek nagy része, és jöttek világra kubisztikus utánérzések, felhígult festészeti effektusok szülte, középszerű művek - mégis ezek az 1940-es évek egyedüli modern magyar produktumai. Corneille megtapasztalta és használta azt a módszert, hogy egy-egy téma (ihlet) feldolgozásának formai lehetőségei jöhetnek "kívülről" is, más művészek és korszakok közkinccsé vált, divatos irányzataiból szemezgetve. De az egyébként kiváló festéstechnikájú és színérzékű művészt e csapongó stíluskeresés tönkretette.

Corneille 1947-ben hazautazott, és be sem tette hozzánk a lábát 2002 májusáig. Magyarországi eszmélését otthonról már árnyaltabban látja: "Nem mondhatnám, hogy közvetlenül hatottak rám. A rám gyakorolt hatás egészen másfajta módon működött. Arra serkentett, hogy keményen dolgozzak, valamit felébresztett bennem. Ez is egyfajta hatás, de nem közvetlen. Mondjuk tehát azt, hogy nem vizuális értelemben vett, hanem inkább szellemi..." Élete sikeresen alakult. Hazatért a "tudatlan" Hollandiába, a Koppenhága-Brüsszel-Amszterdam tengely művészeiből hasonló szándékú csoportot toborzott, mint a magyaroké volt (akiknek a bevonására később hiábavaló kísérletet tett), és az érintett városok nevének kezdőbetűiből alkotott Cobra tagjaként világhírű lett - lexikoncímszó, művészettörténeti fejezet.

Corneille festői stílusa meghatározhatatlan; alighanem ő a közérthetően modern festő prototípusa, aki könnyed kézzel használja az absztrakt és nonfiguratív törekvések egykor keservesen megszületett eszköztárát.

Szőnyei György

Megtekinthető szeptember 1-jéig

szerző
Szõnyei György
publikálva
2002/33. (08. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...