Könyv: Alanyi költők meséi (Kormos István: A Pincérfrakk utcai cicák; Háy János: Alfabéta és a negyv

szerző
Bori Erzsébet
publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kormos István: A Pincérfrakk utcai cicák; Háy János: Alfabéta és a negyvennégy rabló

Egy fél ország, de inkább az egész leste annak idején Vackor kalandjait a Kékes márkájú tévékészülékeken. Aztán a szívünk szakadt meg, hogy a színes, szagos, szélesvásznú mozgóképeken szocializálódott gyerekeinknek már nem jön be a fekete-fehér mese, nem rezonálnak Márkus László hangjára, fanyalognak a Tüskeváron, körberöhögik A Tenkes kapitányát. A Vackor varázsa mégis megmaradt - csak nem a televízióban. Kormos István verses meséje nemcsak klasszikus, hanem a magyar költészet egyik csúcsteljesítménye. A szerző költőként, úgy rémlik, most éppen nincsen divatban, de gyerekíróként töretlen a népszerűsége, nemrégiben állították színpadra.

A Vackort nem lehet megunni, viszont túlszárnyalni sem. Frissen kiadott mesegyűjteményben így Kormos

második legjobb gyerektörténetei

szerepelnek. Vannak köztük híres népmesék versbe szedve (Kacor király, Mese az egér farkincájáról), ismert motívumok feldolgozásai (A kevély kiskakas, A szőre-veres, orra-hegyes róka) és "eredeti forgatókönyvek", mint a Csepükóc Tiriri vagy A zsiráfnyakú cica. Meg a címadó mese a kutyákat megregulázó macskabandáról, melynek főhőse, Mörrenmorcogi Micó az angolszász macskakultusz hírhedt alakját, a Nagy Bulimacskát idézi (nézzék csak meg autentikus portréját a 73. oldalon), ki - miként a viccbeli erdész - egymaga vetett véget a pincsek és a töncsök iszonyú csatájának. (Kormos ugyan nem, de a Vackorban is felléptetett barátai, Vas István, Fodor András, Nemes Nagy Ágnes fordítottak Eliotot.) A kötetet Faltisz Alexandra illusztrálta, változó sikerrel; remekül eltalált rajzok között akad túl hercig is, amit csak a humor ment meg attól, hogy édeskés legyen. Jobban tetszettek a kiadó most megjelent másik mesekönyvéhez készített egész oldalas rajzai.

Az átkosban magasra lendítette a hazai gyermekirodalmat, hogy elhallgattatott vagy önként nem daloló nagyok írtak a kicsiknek (Mészöly Miklós, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán vagy éppen Kormos István). Okkal tarthattunk attól, hogy a rendszerrel együtt ennek is befellegzik örökre, és az új nemzedék apraja Walt Disney ragacsos mancsára kerül. De a borúlátók nem számoltak azzal a körülménnyel, hogy az ifjú titánok és lángoló üstökösök is elmúlnak egyszer harmincévesek, családot alapítanak, gyerekeik lesznek, akiknek mesélni kell. Ha csak az utóbbi pár évet (és apát) veszszük: Jónás Tamás cigány mesefeldolgozásokat jelentetett meg, Szijj Ferenc kalandos gyerekregényt írt, Darvasi László a tökfőzelékháborúról mesélt, most pedig Háy János állt elő egy mesével.

Az Alfabéta és a negyvennégy rabló főhőse - a Peti - grandiózus összeesküvés-elméletet fejt ki óvodás társainak: a konspirációban benne van az összes felnőtt, köztük apja-anyja (jé, ki se néztük volna belőlük!), de még a nagytesója is, egy Alfabéta nevű nemzetközi terrorista, aki falra meg könyvekbe írt titkos jelekkel üzen tettestársainak. Peti elhatározza, hogy leleplezi a bűnszövetkezetet, csak azt nem tudja, hol kezdje, de Misi bácsi - aki homeless, és a kannás bor nagy barátja - nyomra vezeti. Szakadt pesti bérházban rejtőznek a latrok, állatbőrbe bújva. Petinek végig kell járnia mind a negyvennégy lakást, hogy összegyűjtve, megismerve a jeleket, ő is részese lehessen a világméretű összeesküvésnek.

A könyv alcíme

Meseábécé,

de e nélkül sem nehéz rájönni, hogy a betűkről van szó, és a történet végére a kisfiú megtanul olvasni. Nem kell vért izzadnia az öszszeolvasással, nem ordítanak vele, nem ütik műanyag vonalzóval azt a hülye fejét. Álmában megtanul. Mint a mesében.

Mind a negyvennégy betűnek/ állatnak van egy kis története, se nem csavaros, se nem nyakatekert, és az állatseregletet se képzeljék fantasztikus bestiariumnak, csupa jóravaló, kézhez simuló teremtés, k mint kacsa, ny mint nyúl, ilyenek. Elvégre őket Peti álmodja, aki még csak óvodás, kell még pár év, hogy immár a nagy összeesküvés teljes jogú résztvevőjeként ritkaságokat villantson a családi ország-város mérkőzéseken.

Na most hány betűje van az ábécének? 33 és 44 között több válasz is elfogadható, és Háy igencsak megnehezítette a maga dolgát, amikor negyvennégy lakásos házat tervezett. Milyen állatot tudunk hosszú ű-vel, q-val meg w-vel? Van ugyan egy bedeszkázott lakás is (nem talált, nem az X az), de ezt a feladatot legfeljebb áthidalni lehet. Kedvenc fejezetemben például a tibeti jeti sanyarú helyzetével szembesülünk magyar szövegkörnyezetben.

Háy lefegyverző egyszerűséggel és komolysággal ír a gyerekeknek. Mégse vagyok meggyőződve arról, hogy megtalálja velük a hangot. Nem a harrypotteres mesearzenált hiányolom, csak valamivel több játékosságot, humort, meglepetést. Nem igazság, hogy egy felesége mellett szeretőt tartó velencei kereskedő (ki egzotikus utazások helyett a szomszédos Piránóban dekkol) szimpla kettős élete több titkot és kalandot rejt, mint egy kisfiú nagy álma.

Bori Erzsébet

Mindkettő Osiris; 124 oldal, 2200 Ft; 103 oldal, 2200 Ft

szerző
Bori Erzsébet
publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...