Könyv: Fekete-fehér, igen-nem (Révész Tamás: Budapest - Egy város az ezredfordulón)

publikálva
1997/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az jó, hogy új s újabb könyvek jelennek meg az ezredszázadfordulóra.

Az jó, hogy az élet nem áll meg MC-nél, már MCI van.

Ez nem is olyan jó.

Kicsit késve, ez nem jó, de ki tudja pontosan, mikor jöttünk be Battonyánál, s mikor megyünk ki Ejrópába Nemesmedvesnél? Senki. Ez jó.

Az is jó, hogy e könyv re-prezentál, ajándék üzletembereknek, gratis souvenir, lehet vinni haza főváros jó hírét repülő.

Főváros híre, az jó.

Főváros, az nem jó.

Az jó, hogy ez a nemjó is benne van a könyvben, nemcsak Parlament (az nem jó), Halászbástya (az nem szép), Hősök tere (azt folyvást elfoglalják).

Az jó, hogy (fotografálva) van Klauzál téri dühöngő, utánozhatatlan pesti udvar, koldusasszony a Lánchídon, negyvenöt-ötvenhat golyó ütötte házfal, kiszakított kaputelefon, üzenet a (szembe) jövőnek a kapun: Tüdő itthon van.

Az jó, hogy a képek fekete-fehérek.

Az jó, hogy a képaláírások németül, angolul, franciául is.

Azért magyarul is, ez jó.

Az előszót és a képaláírásokat Bacher Iván írta, ez jó.

Olykor nem magyarul, ez nem jó.

...itt még úgy-ahogy lehet lakni, élni, tanulni, zongoraórára járni, vásárolni, sétálni, összefutni, kocsmateraszra kiülni ma is. Ez jó.

Fölruccan Budapestre Erdély szegénysége is... Ez nem jó. A szegénység, amint ruccan. (Angolul: Transylvania´s poor, too, come to Budapest... No come.)

Ma ugyanezen a területen (ti. a Ferenciek terén) fülsíketítőn (sic!) zajos, fullasztóan büdös és többé-kevésbé életveszélyes szabadtéri őrültekháza üzemel. Ez nem jó, de igaz, és szép(en van képaláírva).

Egy klasszicista épület és egy - majdnem klasszicista láb - a Várban. Ez - a láb - nagyon nem jó.

Neogótikus székesegyház, neogótikus hivatalépület, neogótikus konflis, neogótikus ló. És neogótikus hülyeség.

Az viccnek sem jó, hogy: A zavart hölgy, aki a Nyugati pályaudvaron a körút felöl (sic!) várja a vonatot nem tudja, hogy ez a pályaudvar a budapesti gyermekprostitúció központja. Ne is tudja meg soha már. Szólt a holló. Már nem tudja meg, kábé hatvannégy éves, és jött a vonat a körút felöl...

S ami végképp nem kéne: Zsidók nélkül egy város - nem város. Lehet, hogy egyszer Budapest város lesz megint... Értse, aki tudja. Én nem merem érteni. Főleg a három pontot... (Lásd a cáfolatot: A zsidó Budapest I-II., Városháza, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1995)

Az nem jó, hogy a magyar szöveg tele van (helyesírási) hibával: illettő, esteleg tólják (értsd: esetleg tolják), s mintha az í és az ű hiányzott volna a számitógép billentyüzetéről: eltünt, föltünt, szelidült, izlés, máshol viszont hídak, de ne szörözzünk (szarozzunk), végül is fotóalbumról van szó, nézni kell, nem (magyarul) olvasni.

És némely fotók Budapest valódi arcát mutatják, ez jó, a várost szétverve, romosan, koszosan (a képaláíró szép megfogalmazása), ha nem is az igazit (azt egy szociofotó-album tudná megmutatni, mondjuk Révész Tamás egyik előző munkájának, a Búcsú a cigányteleptől stílusában).

Az jó, hogy miheztartás végett szerepelnek a könyvben Klösz György (illetve Erdélyi Mór) századfordulós fényképei (túl kicsinyek azonban, ez nem jó).

Az jó, hogy a könyvet annyian támogatták.

Az nem jó, hogy ennyi támogató kell, hogy egy könyv megjelenjen.

Hogy megjelent, az jó.

A könyv az (önmagában is) jó (valami).

Az jó, hogy védőfóliába csomagolták.

Néhányan ki is bontják, az jó.

Az nem jó, hogy 3000 forint.

A forint nem jó.

Márka, font, frank, az jó. Árulni a könyvet a Várban, Városligetben (az nagyon jó, kivéve május elsején), Parlament bejáratánál (hol élnek ezek?!), Mátyás-pincénél kéne. Ám mindenütt színes prospektusalbumok virítanak. Ez nem jó.

Utolszor az előszóból: ...szebb a bölcs, érett asszony, akit már meggyűrt az idő, akinek múltja, históriája, titka van, aki sokat tudna mesélni, de hallgat mégis, ám ebből a némaságból fölsíketítőn (sic!) búg a bánat.

Ilyen asszony Budapest.

A bánatba is, legalább nekem szép.

Tüdő itthon van.

Sajó László

Révész Tamás: Budapest - Egy város az ezredfordulón. Az előszót és a képaláírásokat írta Bacher Iván. Herald Kiadó, Budapest, 1996, 103 oldal, 3000 Ft

publikálva
1997/20. (05. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...