Lemez: Elvan a gyerek, ha játszik (The Strike Boys: Playtime)

  • 2004. március 25.

Zene

Tommy Yamaha és Martin Kaiser (alias The Strike Boys) az utóbbi bő fél évtized legtermékenyebb és legszórakoztatóbb zenekészítői közé tartoznak: első nagylemezük még a brit Wall Of Soundnál jött ki, majd jött a második (a lapunk által is méltatott Grapefruit Flavoured Green Tea Time), immár hazai (német) kiadónál, a Stereo Deluxe-nál, s most már a harmadiknál tartanak, a színvonal pedig lépésről lépésre egyre csak javul. S akkor még nem is említettük a Strike Boys zseniális remixeit (pl. Malente: I Sell Marihuana) és a tagok más zenésztársakkal közös kollaborációit (lásd Yamaha vs. Eletrico: Phoenix City).

Tommy Yamaha és Martin Kaiser (alias The Strike Boys) az utóbbi bő fél évtized legtermékenyebb és legszórakoztatóbb zenekészítői közé tartoznak: első nagylemezük még a brit Wall Of Soundnál jött ki, majd jött a második (a lapunk által is méltatott Grapefruit Flavoured Green Tea Time), immár hazai (német) kiadónál, a Stereo Deluxe-nál, s most már a harmadiknál tartanak, a színvonal pedig lépésről lépésre egyre csak javul. S akkor még nem is említettük a Strike Boys zseniális remixeit (pl. Malente: I Sell Marihuana) és a tagok más zenésztársakkal közös kollaborációit (lásd Yamaha vs. Eletrico: Phoenix City).

A legfrissebb, kellemesen eklektikus album a Playtime Theme kísértethangos-savazós, vésztjóslóan hömpölygő breakbeatjével indul, majd jön a maxisláger, az I'm a Witness a kartárs (labelmate) Emo érzelemteli vokáljával: dinamikus, dubos, igazi tánczene. A Free MC Blaze hangjával kezelt kemény funk, a korábban maxi B oldalként megjelent Cocaine Is A Sin pedig szép kísérőzene lenne egy depressziós hangulatú tekerős diafilmhez vagy egy mentálhigiénés felhangú nyolcvanas évekbéli videokliphez.

A Find My Way Cyrena Dunbar csodálatos vokáljával igazi retro trip-hop cirka tíz évvel ezelőttről, a Down Down Down kedves, igazi partizáró, romantikus darab, melyre ravaszul ráúszik az Everybody (ismét MC Blaze nőiesen kemény tósztolásával), egy vérbeli, együtt ugrálós, karlengetős szerzemény. Innentől kezdve némileg gyorsul a tempó: az It's On You funky breakbeat tánczenéje (ezúttal Eddie Greene szívdöglesztő énekével) halálbiztosan beindítja a ritmikus végtagkoordinációt, majd megint egy lassúbb szám jön - a Wot? a Primal Scream klasszikus Loadedjának sajátos, ihletett parafrázisa. A rá következő Outer Space lassú tempójú, utazós zenéje a maga édes ufóhangjaival igazi, tudományos-fantasztikusan romantikus darab, a súlytalanság sajátos körülményeihez igazítva, majd a Deeper One habkönnyű kis rajzfilmzenéje után a végén jön még a Malentével közösen készített, egyhén retroelektro beütésű No Music némi vokóderrel torzított vokállal, és joggal érezhetjük: immár teljes a spektrum, sikeres volt az ujjgyakorlat. Végighallgatva a több mint egyórás tömény zeneanyagot, valószínűleg mindenki elégedetten konstatálhatja: jó vásárt csinált a Playtime-mal, mely otthoni és dj-felhasználásra egyaránt erősen javallott.

- minek -

Stereo Deluxe/Deep Distribution, 2004

Figyelmébe ajánljuk