Poniklo Imre, az Amber Smith dalszerző énekes/gitárosa már az első lemezük után érezhette, hogy nem lesz könnyű útjuk a hazai sikerhez. A 2001-es, stílszerűen Nincs Szükség Ránk című LP és az azt követő There is no way EP "visszhangtalan" pofonjával hamarosan Londonba, majd Írországba tántorgott, hogy egy kicsit összeszedje magát és gondolatait. Egy év múltán itthon újraalakította zenekarát, s olyan jól sikerült az elemek feltöltése, hogy 2003 tavaszára a német Firestation Tower Records égisze alatt kijöhetett a következő album, My little servant címmel. Az energiával teli társaság két év alatt bejárta szinte egész Európát, sőt kétszer Tokióba is kijutott. De amúgy is mozgalmas idő volt ez az Amber Smith életében: belevágtak megint egy új lemez felvételeibe. A hírük pedig időközben eljutott Robin Guthrie-hoz, a legendás brit Cocteau Twins dalszerző gitárosához, a Bella Union kiadó alapítójához is, aki lelkesen vállalta a rePRINT utómunkáit.
A 11 keserkés ízű indie-popszámot tartalmazó, igen pofás kivitelű és hangzású lemez hazánkban - Nyugat-Európához képest kicsit később - március elején került a boltokba. Ahogy a korábbi, úgy a legfrissebb Amber Smith-anyag kapcsán is lehetne hivatkozni a The Smith, a The Cure vagy az Interpol munkásságára, de telje-sen felesleges: a rePRINT hetedik és nyolcadik újrajátszása után is újabb értékes részletek bontakoznak ki a kissé depressziós hangulatú szerzeményekből, melyek végül mindenféle klisényúlással kapcsolatos kényszerképzetet szertefoszlatnak.
Ráadásul Poniklo írt néhány kifejezetten erős slágert. Az egyik legjobb, a Hello Sun (melyhez a nagylemez megjelenéséhez időzítve már klip is készült) felkerült a napokban napvilágot látott Danube Disco című válogatásra is, amit csupa tehetséges, angol nyelven éneklő magyar zenekar hozott össze külföldi koncerthelyek, fesztiválok, kiadók és rádiók meghódítására. A zenekarközi összefogáshoz olyan - itthon ismertebb - bandák is csatlakoztak, mint a Neo, a The Puzzle vagy a pécsi Esclin Syndo, de már a többiek - a Moog, a The Trousers, az EZ Basic és a Supersonic - is neves pesti klubokat töltenek meg bulijaikon.
Úgy tűnik hát, hogy ennek a kis agilis anglomán szcénának sikerülhet végre kitörnie és elismerést szereznie a magyar könnyűzenének szerte a világon. Iparkodniuk kell a hazai kiadóknak: ha sietnek, egy jó szerződéssel még beelőzhetik külföldi kollégáikat.
Kalinkaland Records/CLS Records, 2006; szerzői kiadás, 2006
