Lemez

Mius: Tessellation

  • - minek -
  • 2014. április 20.

Zene

Az érdekes nevű magyar duót néhány éve hozta létre Horányi Júlia és Álmos Gergely, és már tavaly megjelent egy ingyen letölthető nagylemezük Behind The Line címmel, amelyen leginkább a downtempo elektronikát házasították akusztikus zenei elemekkel.

A frissen megjelent Tessellation ehhez képest saját bevallásuk szerint is sokkal egységesebb hangzást mutat: épkézláb, nyugodtan mondhatjuk: fülbemászó szerzeményekből álló elektropop-dalcsokor született, amit szinte automatikusan újrahallgathatunk. Az elektronikus alapok jól kitaláltak, s miközben egyáltalán nem tolakodóak, markánsan megszabják az egyes dalok képét - sokat merítve a kilencvenes évek hol lassabb, hol uptempo elektronikus tánczenéiből (az sem baj, ha beugrik a Bedtime Stories környéki Madonna vagy éppen a Saint Etienne). A produkció azonban leginkább Horányi Júlia hol soulos, hol folkos tónusú vokáljára épül - és ez az énekhang van annyira gazdag, hogy elbírja a különböző kihívásokat rejtő, széles dinamikai tartományokat bekalandozó dalok terhét. A szerelmes témájú, máskor filozofikusabb szövegek túlnyomórészt angolul szólalnak meg, és ez itt egyáltalán nem okoz gondot - érezhetően olyan produkció született, amit érdemes megmérni nemzetközi szinten. Ráadásul kivételképpen kipróbálták a magyar nyelvet is: az Aranyszárnyú alapvetően sikerült darab, ahol egy érezhetően népzenei ihletettségű dallam és szöveg simul bele a barátságos basszustémába - lehet, hogy nem folytatják ezt a vonalat, de azért jó játék volt (a rádiók magyar zenei/szövegi kvótáját nézve meg talán gyümölcsöző is).

Tobis & Klang, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.