Interjú

„Néha jó hallgatni”

Philippe Herreweghe karmester

Zene

Hetvenhat évesen is sokfelé és sokféle programot vezényel, de Händelt és Vivaldit például sosem. Budapestre Beethoven Missa Solemnisét hozta el az együtteseivel. Régi- és kortárs zenéről, az énekesek kiválasztásáról és az élet fontos dolgairól beszélgettünk vele, de szóba került a biciklizés is.

Magyar Narancs: A Collegium Vocale Gentet több mint fél évszázaddal ezelőtt alapította, kamarakórusként. Azóta több formációban is megjelent az együttes.

Philippe Herreweghe: Hosszú és nagyon szerteágazó történet a miénk. Az együttes a régizene-mozgalom egyik első együttese volt. Hamar felfigyeltek ránk, egyik első nagy munkánk során az összes Bach-kantáta felvételében vettünk részt, erre Nikolaus Harnoncourt és Gustav Leonhardt hívott meg minket. De Bach sok más vokális művét is énekeljük, és fel is vettük.

MN: Bach-specialistának tekintik önt.

PhH: Mások lehet, de én nem tekintem annak magamat. Természetesen van egy saját olvasatom Bachról, s az szintén sokat változott, de a repertoárunk ma már nagyon széles, Gesualdótól Kurtágig.

MN: Több más együttest is alapított Európában, például a kórussal azonos nevű zenekart is. Nemzetközi együttesek.

PhH: Nagyon jó a viszonyunk egymáshoz, igazán baráti. Ez persze nem haverkodós barátság, nem is lehetne az, hiszen egy zenei együttesben, bármennyire demokratikus is, egy emberé, a vezetőé a végső felelősség, én felelek az eredményért, épp ezért sokkal többet is keresek, nagyjából négyszer annyit, mint ők. Ez ugyan egyáltalán nem kirívó, egyes karmestereknél akár negyvenszeres is lehet a szorzó.

MN: Mit tart a Collegium Vocale fő jellegzetességeinek?

PhH: Mint a régizenét előadó kórusok általában – ma sincs sok belőlük –, mi is a szöveg­orientált, nagyon átlátszó hangzásra törekszünk. Ehhez kisszámú, de szólista minőségű énekes kell. Sok előadásunkban valóban a kórusból lépnek elő a szólórészeket éneklő énekesek. De a kezdetek óta, a repertoár kiszélesedésével sokat változott az együttes, nincs állandó tagság, sokkal inkább egyfajta bureau vocalként működünk, sok-sok énekessel. Ez lehetővé teszi azt, ami számomra nagyon fontos, hogy minden darabhoz külön válogassuk össze a hangokat, hiszen nem lehet ugyanazzal a hanggal énekelni Mozartot és Monteverdit, sőt Brahmshoz és Mendelssohnhoz is másféle hang és másféle intelligencia kell. Az énekeseink nemcsak a hangjukat, hanem a személyiségüket, a kultúrájukat is hozzák, és én örömmel veszem, sőt elvárom a kreativitásukat. Kell, hogy ismerjék az adott zenei korszakot, a zene kontextusát, gyökereit és a kor művészetét. Ez az előadásukban is hallatszani fog.

MN: Ehhez a sokféleséghez nagy merítés kell.

PhH: Két sienai intézmény, a Banca Monte dei Paschi és az Accademia Chigiana támogatásával és közreműködésével állandóan keressük a tehetséges fiatal énekeseket. Évi tizenkét meghallgatáson, Londonban, Madridban, de Budapesten is, nagyjából ötszáz énekest hallgatunk meg. Ez persze óriási munka, de nem én csinálom, hanem a nagyszerű asszisztensem, aki maga is énekesnő, ismeri az elvárásaimat, és megvan az ehhez kellő füle és ízlése. A kiválogatott énekesekkel három évig intenzíven dolgozunk. Utána szétszélednek, de tudunk közülük válogatni, amikor szükségünk van rájuk. Beethoven Missa Solemnisében, amelyet Budapesten is előadunk, ötvenen énekelnek, tizenhét különböző országból. Mind hivatásos énekesek, akik szólóéneket tanultak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?