Néprajzi Múzeum: A Lumiere-express érkezése (A magyar mozi századik születésnapja)

szerző
- borz -
publikálva
1996/19. (05. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Dôreség azt hinnünk, hogy a tavalyi ünnepségekkel és vetítéssorozatokkal letudtuk a mozgókép századik születésnapját. A Lumi`ere fivérek nevezetes elsô vetítése 1895. december 28-án volt a párizsi Grand Caféban, de a nemzeti filmtörténetek csak ezután kezdôdtek. Például a magyar.

Az elsô mozipremiert 1896. május 10-én tartották a Royal Szállóban. A francia testvérpár fotográfusok tucatjait képezte át operatôrré, és küldte szét a világba, mert az új találmány, a mozi csak úgy falta a filmeket. Lumiere-ék operatôrei Budapestre is eljutottak, a legjobbkor, mondhatni, a millenniumi ünnepségekre kiszépült, ünneplô nagyváros fogadta ôket.

századik születésnapi ünnepét a Néprajzi Múzeumban rendezte meg a két érdekelt filmintézet, a magyar és a francia. Láttuk a századforduló Budapestjének büszkeségét, az Andrássy utat az Operával, meg a Lánchidat, díszes hintókat húztak tollbokrétás lovak, vitték a szent koronát a Hôsök terérôl a Várba, vagy vice versa, mert kicsit fura volt az egész, milyen más is az a régi Pest, de aztán kiderült, hogy csak a filmet fűzték be fordítva.

A Lumiere-operatôrök 17 méteres, 50 másodperces tekercsekre forgattak, csináltak is több mint ezer felvételt, ami csodával határos módon tizenkilenc híján mind megmaradt. Ebbôl a tengernyi anyagból választott ki huszonnyolcat Jean-Pierre Jeancolas filmtörténész. Lyonból, az ôshazából indult, és mintha csak az Orient expressz klasszikus útvonalát követné, úgy vitte el a nézôt Londontól Isztambulig, hogy aztán egy nagy körsvenkkel befogja Európa köré Észak- és Közép-Amerika, Ázsia és Afrika nagyvárosait is.

A Lumiere-bolygó összeállítás után egy

ôs-Jancsó

következett, alighanem azért, mert a száz évvel korábbi helyszínen forgott ez is, az 1952-es május elsején. A nyolcadik szabad május 1. idôszámítás elôtt tíz évvel készült, hiszen Jancsó az 1962-es Oldás és kötést nevezi elsô filmjének, a korábbiakat megtagadta. Van azért e korhű dokumentumfilmnek erénye, szép pillanata is: dinamikus, eleven darab, jól vágott, jól plánozott, és igazán szép a szélben lobogó zászlók képe.

Az ünneplés és a technika ördöge idôrabló dolog, Balogh Béla 1921-ben készült remekébôl, A megfagyott gyermekbôl sajnos csak az elsô tekercs fért bele a programba. A némafilmeket a magyar Jean-Michel Jarre, Benkô László látta el hangulatos szintetizátorzenével, különösen megkapó volt a legelôrôl hazatartó tehéncsorda, amint pattogó technoritmusra ballag a magyar alkonyatban. A születésnapi köszöntéshez bor is érkezett a Gundelból, tehát nagyjából azon az útvonalon, mint száz éve a szent korona. A száraz fehérre még sokáig emlékezni fogunk.

- borz -

szerző
- borz -
publikálva
1996/19. (05. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...