rés a présen

"Nem veszik rossz néven, ha valaki megmutatja"

Pápai Zsanett énekes

  • rés a présen
  • 2013. november 10.

Zene

rés a présen: Mi is az a Jazzin' the Box és a Jazz Poetry?

Pápai Zsanett: A Jazzin' the Box egy olyan, egyedi hangzású kvartett, mellyel egyrészt dzsessz-sztenderdeket dolgozunk fel beatboxalapra modern (pl. hiphop) groove-okkal, másrészt számunkra kedves popdalokat "dzsesszesítünk" saját ízlésünk szerint. A tagok Horváth "Tojás" Gábor (zongora), Horváth Balázs (bőgő) / Dévényi Zoltán (basszusgitár) és Fekete János "Jammal" (beatbox). A Jazz Poetryben Gödri Bulcsu versei szólalnak meg Dévényi Zoltán zenéire (gitár, zongora és elektronikus alapokkal), énekimprovizációkkal és egy Akai EWI 4000s fúvós szintetizátorral kiegészülve.

rap: Te dzsesszénekesnőnek születtél?

PZS: Dzsesszénekesnőnek biztosan nem, énekesnek talán. Sejthettem volna, hogy ezzel kell foglalkoznom, de nagyon jól ment a tanulás, illetve rengeteg különböző dolog érdekelt, így szereztem egy közgazdászdiplomát, majd szerelemből elvégeztem a filozófia szakot, mire megszilárdult bennem az elhatározás, hogy a zenével akarok komolyan foglalkozni. Tehát elég későn kezdtem bele, megpróbáltam nem énekessé válni, de valahogy nem jött össze. Egyébként elsősorban nem dzsesszénekesnek, hanem előadóművésznek tartom magam. A dzsessz az egyik irány a sok közül, ami inspirál.

rap: A nemzetközi porondon is bemutatkoztál. Melyek a legfontosabb helyszínek, kik a legfontosabb partnerek?

PZS: Fantasztikus élmény volt Joe Fondával vagy Rene Trossmannel együtt játszani. A legfontosabb mégis a párizsi koncertem. Mindössze egy szemesztert töltöttem kint (a Sorbonne-on tanultam ekkor filozófiát), mialatt az "ölembe hullott" egy önálló koncert lehetősége a Music Hallban és egy saját kiállítás a Village Suisse-ben (a Cécile Charron Galériában). Szeretem a franciákat, mert hagyják egymást élni, és nem veszik rossz néven, ha valaki megmutatja, mire képes.

rap: Mik a meghatározó zenék, impulzusok?

PZS: Sokféle zenét hallgatok. Madeleine Peyroux és Mina Agossi a kedvencem - egyikük sem "tipikus" dzsesszénekes, mindketten különböző stílusokkal, azok egymásra hatásával kísérleteznek. Szeretem Björköt a kreativitása miatt, Madonnát a karizmája miatt, imádom Kurt Cobaint (Nirvanán nőttem fel), s persze az olyan géniuszokat, mint Prince vagy Michael Jackson, na meg Steve Reich. Zenén kívül leginkább Kandinszkij festészete inspirál, filozófiában Nietzsche, Deleuze, Sartre, Bergson stb. Divatban Paco Rabanne, Jean-Paul Gaultier és újabban Kaposi Dorka, akinek izgalmas kreációit nemrégiben fedeztem fel.

rap: Hol hallhatunk téged legközelebb?

PZS: Mostanában a koncertezés kicsit háttérbe szorult az életemben, ugyanis zenésztársaimmal együtt elmélyülten dolgozunk következő projektjeinken, saját dalainkon, tehát amolyan alkotói fázisban vagyunk. Eközben azért néhány hetente adunk egy-egy klubkoncertet, legközelebb a Jazzin' the Boxszal játszunk október 17-én az Almárium bisztróban (Bp. VIII., Horánszky u. 5.). A további fellépések időpontjáról és helyszínéről a honlapomon (papaizsanett.hu), illetve a Facebookon keresztül érdemes tájékozódni.

rap: Lemez, videó, show?

PZS: Abszolút. Ezeknek a megalkotásával, előkészítésével telnek most a napok. Nem szeretném előre lelőni a poénokat, de annyit elárulhatok, hogy a zene, amelyet most készítünk, egészen más lesz, mint amit eddig hallhattak tőlünk. Következő közös formációnkban Horváth "Tojás" Gábor - aki zeneszerzőként és dzsesszzongoristaként már rengeteget bizonyított - olyan zenét játszik, amit eddig soha, én pedig végre zeneszerzőként és szövegíróként is kifejezésre juttathatom az ízlésemet. Ezzel egy új irányba indulunk, kicsit távolodva a dzsessztől, közeledve az elektronikus popzenéhez.

rap: Vannak babonáid?

PZS: Babonásan hiszek abban, hogy ha színvonalas dolgot csinálsz, megtalálod az arra fogékony közönséget, és hogy a minőségi könnyűzenének van még jövője - akár Magyarországon is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.