Sovány, fehér, herceg - Jamie Lidell: Jim (lemez)

  • - minek -
  • 2008. július 10.

Zene

Már ifjúkorában (szül.: 1973) is kirítt kortársai közül - szinte általános közutálatot szerzett, amiért vezérlő csillagának Prince-t választotta Morrissey helyett. A funk iránti rajongása később sem csitult, csak éppen a kilencvenes évektől magával ragadta az elektronikus tánczene első hulláma: Jamie Alexander Lidderdale-t hamarosan a szcéna legizgalmasabb producerei és előadói között emlegették - légyen bár szó saját neve alatt futó korai produkcióiról, vagy a Cristian Vogellel közösen működtetett Super_Collider projektről.

Már ifjúkorában (szül.: 1973) is kirítt kortársai közül - szinte általános közutálatot szerzett, amiért vezérlő csillagának Prince-t választotta Morrissey helyett. A funk iránti rajongása később sem csitult, csak éppen a kilencvenes évektől magával ragadta az elektronikus tánczene első hulláma: Jamie Alexander Lidderdale-t hamarosan a szcéna legizgalmasabb producerei és előadói között emlegették - légyen bár szó saját neve alatt futó korai produkcióiról, vagy a Cristian Vogellel közösen működtetett Super_Collider projektről. Az utóbbi ugyan már vagy négy éve tetszhalott állapotban leledzik, ám a két nagylemez és számtalan maxi (továbbá a 2000-ben kiadott első albuma) megalapozta Lidell karrierjét - s a recept (lenyűgöző funk/soul énekhang szétdarabolt, néha sötét és elidegenítő zenei környezetben) kiválóan működött. Ehhez csak újabb adalék sok tekintetben elképesztő előadói technikája: egyszemélyes bigband gyanánt teljes zenekart tud maga alá beatboxolni, s azután saját beloopolt hangminta-rétegeire ráénekelni. 2005-ben azután megjelent a Multiply című második albuma, kevesebb elektronikával, több funkkal megtöltve, s Lidell ezzel be is bizonyította, hogy a konvencionális értelemben vett dalszerzés és -előadás műfajában is profi. Ráadásul sikerült masszív szerzői-zenészi-produceri kollektívát gyűjtenie maga köré - az egyaránt kanadai Mocky és Gonzales munkája nélkül a Jim sem jöhetett volna létre, amely egy lépéssel még tovább is megy a megkezdett csapásokon. Az elektronika szerepe érezhetően visszaszorult, sokkal organikusabban szól a lemez, s a letisztult, kiérlelt hangzás valósággal beszippantja a hallgatót. Annyit azért megjegyeznénk, hogy az új Lidell befogadásához nem árt egy kis érzékenység, már ami a soul/funk tradíciót illeti - az ihlető források között Smokey Robinson, Sly Stone vagy a fiatal Stevie Wonder éppúgy fellelhető, mint későbbi fehér soul (azt ne mondjuk már: "acid jazz", brrrr) előadók. Annyi biztos, hogy hibátlan mestermunka, valóságos hangszerelési bravúr mind a tíz dal - már ha nem sokallunk be a gátlástalan retro surfingtől.

Akiket pedig a lassabb, balladisztikusabb darabok (All I Wanna Do, Green Light) idegesítenének, azoknak ajánlhatunk néhány seggrázós munkát: a Wait For Me vagy az Out Of My System szuper soulja, a Little Bit Of Feel Good ördögi funkja, a szinte punkosan vágtató Hurricane vagy a Motown-klasszikusokat felidéző Where D'You Go? bizonyára megmozgatja majd a kedves hallgatót.

Warp/Neon Music, 2008

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.