Zorán beszólt a kéregetőknek: „Eszembe nem jutna állami támogatást kérni”

  • narancs.hu
  • 2017. március 16.

Zene

Zorán a dalokról, az ötvenes évekről és a Radics Béláról.

Sztevanovity Zorán minap töltötte be 75. életévét, de február 18-i, telt házas Aréna-koncertjén nem ezért ünnepelték, még csak meg sem emlékeztek róla. Nyomtatott kiadásunk e heti száma terjedelmes interjút közöl a Kossuth-díjas előadóművésszel. Ebből közlünk most részletet.

MN: Az elmúlt években jó néhány hazai sztár Aréna-koncertjét támogatta a magyar állam, sokszor személyesen Balog Zoltán. Fel sem merült, hogy efféle támogatást igénybe vegyen?

SZZ: Nem. Azon az állásponton vagyok, hogy akkor szabad támogatást kérni az államtól, ha olyan kulturális eseményről van szó, ami nem tud rentábilis lenni: például egy szimfonikus zenekar fellépése vagy egy nagyszabású színházi előadás. Úgy vélem, az kérjen ilyenre plusztámogatást, akinek van is erkölcsi alapja. Nekem nincs. Nálam mindig arra ment ki a játék, hogy jöjjön annyi ember, hogy a belépők ára fedezze a koncert költségvetését. Ez ilyen egyszerű, soha eszembe nem jutna állami támogatást kérni, vagy hogy pályázzak ilyen pénzekre.

MN: Hosszú évek óta zenél együtt keresett, profi muzsikusokkal, például Sipeki Zoltán gitárossal, Lattmann Béla basszusgitárossal, Horváth Kornél ütőhangszeressel vagy Gyenge Lajos dobossal; olyanokkal, akik számtalan más projektben is részt vesznek. Hogyan tudja ilyen régóta egyben tartani a zenekart?

SZZ: Az együttműködésünket nem tudom mással magyarázni, mint hogy tiszteljük egymás tudását, és persze jól érezzük magunkat, amikor együtt vagyunk. De a szimpátia különben nem lenne elég, nyilván azért érezzük jól magunkat, mert jólesik együtt zenélni. Minden koncertet úgy állítok össze, hogy legyen abban egy olyan rész is, ahol a hangsúly a hangszeres szólókon van, ugyanis fontosnak tartom, hogy a közönség egy virtuóz zenei élményt is kapjon, és ne csak azzal menjen haza, hogy meghallgatta a dalaimat.

A teljes interjú megtalálható a Magyar Narancs legfrissebb számában.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.