Választások Iránban

Kizárásos alapon

Külpol

Általános apátia, rekordalacsony részvétel, s a várt végeredmény jellemezte a hónap elején megtartott iráni parlamenti választásokat. Az ország – és a régió – jövője szempontjából viszont egy fontosabb szavazás is folyt: megválasztották a Szakértők Tanácsát.

A negyvenöt éve fennálló iszlám köztársaság tizenkettedik parlamentjét és az első számú vallási vezetőt kiválasztó és ellenőrző Szakértők Tanácsát március első napján választották meg. A 2012 óta folyamatosan csökkenő részvételi arány soha nem látott mélységekbe zuhant: a választási iroda szerint országos szinten 41 százalékos lett, de Teheránban, Tebrizben, Iszfahánban és más nagyvárosokban, illetve az azeri többségű Kelet-Azerbaj­dzsánban vagy a jelentős arab kisebbséggel bíró déli Huzesztán tartományban alig érte el a 30–35 százalékot. A választásra jogosultak legalább fele csak a legritkábban lakott keleti Horászán és Hormozgán tartományokban járult az urnákhoz.

A 290 fős parlamentben 13 képviselővel rendelkező Teheránban a mintegy 10 millió választásra jogosult harmada ment el szavazni, és mindössze 600 ezer szavazattal (a jogosultak 8 százalékának támogatásával) az ultrakonzervatív Mahmúd Nabavian hodzsetolszlám gyűjtötte a legtöbb szavazatot. Ez azért is érdekes, mert – bár a parlamentben számos síita klerikus ült –, eddig általában nem vezető helyről kerültek be a törvényhozásba. Különösen nem a nagyvárosokból.

Negyvenöt parlamenti hely egyelőre betöltetlen, miután a jelöltek egyike sem ért el 20 százalékos támogatottságot. Ilyenre sem volt még példa. Tavasszal Irán 31 tartományából 14-ben lesz még második forduló, Teheránban a képviselői helyek többsége, szám szerint 7 üresen maradt.

Pragmatisták kíméljenek!

Még a hivatalos elemzések is elismerik, hogy a távolmaradás a politikai vezetés gyenge legitimációját jelzi a társadalom egyre szélesebb rétegeiben. Történt mindez úgy, hogy a választásokat felügyelő, a Legfelső Vezető gyakorlati befolyása alatt álló, tizenkét tagú Őrök Tanácsa rekordszámú (25 ezer) jelölt indulását engedélyezte. Ugyanakkor a rendszer stabilitása érdekében – az eddig megszokott módon és arányban – a jelöltek több mint egyharmadát diszkvalifikálta. Az elutasítottak között politikai nagyágyúk és vallási vezetők egyaránt szerepeltek; a parlamenti képviselők tizedét nem engedték újra indulni. A végeredmény már most is látszik: a 285 választott képviselő közül csupán 40 „nem konzervatív” politikus van, s még négyen jutottak a második fordulóba. (Öt hely a kisebbségek számára – két örmény, egy-egy zsidó, asszír és zoroasztriánus – biztosított.) A rendszer prolongálása mellett álló konzervatívok masszív többsége biztosítottnak látszik. A lakosság egynegyedét kitevő szavazóbázisára építve a konzervatív-tradicionalista erők immár teljes mértékben uralják a végrehajtó és törvényhozói hatalmat, valamint a közeljövőben kulcsszerepet játszó Szakértők Tanácsát is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?