A szerk.

A nemzeti együttműködés egyháza

A szerk.

A jóindulatú értelmezés az volna, hogy Orbán Viktornak most ment el a maradék esze.
A nagykövetek előtt mondott beszéde kétségkívül a viharos szellemi leépülés jegyeit mutatta; valamiféle párhuzamos valóság tárult föl benne, ahol összekeverednek és egyazon probléma részeivé válnak a menekültek, az iszlám vallás mint olyan, a körúti kebabosok és a magyarországi cigányság. Erdő Péter bíboros nyilatkozatát – mármint hogy azért nem tudják befogadni a menekülteket, mert akkor embercsempésszé válnának – ugyancsak nyugodt szívvel lehetne eszementnek nevezni, csakúgy, mint Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök összeesküvés-elméletét, amely szerint – ha jól értjük – a magukat menekültnek álcázó betolakodók le akarják igázni Európát. De nincs okunk ekkora jóindulatra: ezek az emberek nagyon is tudják, mit beszélnek. Olyan őrültséget, amiben van rendszer, sőt, ez az őrültség maga a rendszer.

Ha valaki még mindig nem értené, hogy az emberség és normalitás sokat lobogtatott, de bántóan marginális és ritka példái – a pannonhalmi apátság megnyitása a menekültek előtt vagy a jezsuita menekültszolgálat fellépése – ellenére miért áll a kormány mellé akár saját elveit is feladva a magyar katolikus püspöki kar jó része, annak röviden hadd idézzük eszébe Kiss-Rigó László eredményekben gazdag pályáját.

Az egyházmegye élére 2006-ban nevezték ki, de a hívek örömét beárnyékolta, hogy Ungváry Krisztián történész éppen abban az évben írta meg róla, hogy a kommunista állambiztonság beszervezett ügynöke volt. Később Kiss-Rigó a magyar bíróság gyakorlatának megfelelően megnyerte a jó hírneve megsértéséért indított pert, tehát bírósági papírja van róla, hogy nem lehet ügynöknek nevezni. A püspök azt is rendre visszautasítja, hogy fideszes lenne, mert hát mit lehet tenni, ha jelenleg csak egy olyan párt van, amely a keresztény egyház által vallott „józan és észszerű értékeket” képviseli? Ezt azok után nyilatkozta, hogy gyújtó hangú beszédben állt ki Lázár János mellett egy kampányrendezvényen 2010 februárjában. „Nem is értem az összefüggést keresők szándékát” – értetlenkedett négy évvel később, amikor az Origo azt firtatta, vajon van-e köze a fentieknek ahhoz, hogy a szegedi dóm felújításához több mint kétmilliárd forinttal járult hozzá a Lázár János által felügyelt Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. A személye elleni igaztalan támadások azonban itt még nem értek véget. A NAV hónapokig nyomozott a püspök egyházmegyéjében költségvetési csalás és más bűncselekmények gyanúja miatt, természetesen eredménytelenül, de alig zárták le a nyomozást tavaly januárban, máris újabbat rendelt el az ügyészség, mégpedig kényszerítés bűntettének gyanúja miatt. A vádhatóság szerint Kiss-Rigó és a püspöki helynök azért raktak utcára egy diakónust, mert őt sejtették a korábbi feljelentés hátterében. De ebből bizonyára egy szó sem igaz.

A püspök úr szereti a labdarúgást. Most éppen stadiont épít Szegeden, és a 2,5 milliárdos beruházáshoz megtalálta a megfelelő partnert, a szeged-csanádi egyházmegye gazdasági tanácsának tagját, Garancsi Istvánt, és az ő kiemelkedően sikeres cégét, a Market Zrt.-t. A Videoton tulajdonosát már csak azért is jól ismerheti, mert rendszeresen együtt nézik a meccseket a Pancho Aréna VIP szektorában. Hogy a püspök úrnak bérelt helye van a felcsúti stadionban, az magától értetődik, hiszen ő szentelte fel. Az olyan pletykákkal pedig, hogy Kiss-Rigónak saját lakrésze van Hernádi Zsolt esztergomi luxusnyaralójában, vagy hogy a püspöki rezidencián együtt nézték a brazil vébét Orbán Viktorral, nem érdemes foglalkozni.

Amint az is illő és üdvös, hogy amikor a Washington Post megkérdezte, mit gondol Ferenc pápának a menekültek befogadására buzdító nyilatkozatáról, Kiss-Rigó kijelentette: a pápa téved, és ő a menekültellenes Orbán Viktorral teljes egyetértésben van. Csak hogy nyilvánvaló legyen, kinek szolgál.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.