A szerk.

Fejétől bűzlik a pap – Mindszenty fejének hányattatásai

A szerk.

"Alfonzó látta a jövőt. Emlékeznek még a maestro Riadó a Pitypang szállóban című remekművére? Miről jutott mindez eszünkbe? Mindjárt elmondjuk."

Mér', a milói Vénusznak meg karja nincsen, mégis milyen szép, mondhatná az alábbiakra bárki, de hozzá kéne tenni: igaz, azt nem a szomszéd párttitkár gyerekeivel csináltatta a milói önkormányzat. Alfonzó látta a jövőt. Emlékeznek még a maestro Riadó a Pitypang szállóban című remekművére? A mondott vendéglátó-ipari objektum átadása mondjuk csütörtök délutánra van kitűzve, s a főigazgató meg a trösztigazgató elvtársak már el is indultak a ceremóniára, csakhogy a szálló még alig vagy alig sem áll a lábán. Ám Alfonzó nem retten vissza a kihívástól, és simán átadja a magyaros vendégszeretet e kis ékszerdobozát. Simán, csak épp az erkélyt a kirendelt honvédség tartja szó szerint a vállán, a kézszárító a culágerek pálinkaszagú leheletével működik, a lift egy helyben ácsorog, csak az emeletet jelző számokat húzkodják ügyes kezek az ablaka előtt, satöbbi, satöbbi.

Hogy miről jutott mindez eszünkbe? Mindjárt elmondjuk, csak még annyit, ha szabad, hogy van benne egy jelenet, Bánhidi László nagy jelenése: "Cukrász, az elvtársból szobor lesz!" - rikkantja Alfonzó, és a megszólított már önti is tejszínhabba a munkásruhás Matula bácsit.

false

No, valahogy így eshetett múlt csütörtökön a hegyvidéki lakoma: Mindszenty elvtársból szobor lett, konkrétan a fej nélküli csuhás hiperrealista megfogalmazása, algériai mészkőből, basszus! Mert Kontur Pál, a Fidesz munkástagozatának valamikori vezetője nyilván egy többszörös életnagyságú villáskulccsal* kergette az asztal körül művészi vénával dúsan megáldott, nyilvánvalóan munkásszármazású gyerekeit, ha nem algériai mészkőből vagy carrarai márványból szobrottak véletlenül helyes kis papfigurákat. (*Az inkriminált allegorikus csavarkulcsot nevezett a későbbiekben ünnepélyes keretek között Orbán Viktornak ajándékozta - az hiszik, viccelünk?)

Persze, magyar dolog ez is, tudniillik nem a szobor van algériai istennyilából, csak a feje. A szobor az ördög tudja, miből van, de tény, hogy ez a valami csütörtökön csak ideig-óráig bírta el a hercegprímási főt, s amint a tisztelt ünneplő gyülekezet, élén Kövér László főigazgató és Semjén Zsolt trösztigazgató elvtársakkal levonult, a művész (testvérpár) gyorsan le is kapta a legópap nyakáról, és eredményes hazafutást hajtottak végre vele. A másnap arra tévedő szerencsétlen hegyvidéki lakosság már csak egy visszacsomagolt, fejetlen torzóban gyönyörködhetett. Köztünk szólva így sokkal szebb, majdnem olyan jól néz ki, mint a szerte e hazában gombamód szaporodó Mindszenty-szobrok legszebbike, a rákosszentmihályi, ami konkrétan lunátikusnak, miszerint holdkórosként ábrázolja a híres főpapot.

De mit lehet kezdeni egy fejetlen főpappal pólyában? Szerencsére szorgos népünk erre is útmutatást kapott a szoboravatón fellépő Kövér László szép és hazafias beszédéből: legyen Mindszenty József szobra eztán "iránytű a magyar jövő építéséhez". Ne kérdezzük, hogy minek kell az építéshez iránytű, hanem érezzük át az üzenet fennkölt ünnepélyességét ("Ünnep: áll már Mindszenty szobra", írja például a Magyar Nemzet helyesen, ám a fejet - voltaképpen okkal - mellőzve), s vessük tekintetünket a fényes jövőre, ahol szimplán bigott csuhások helyett fejetlen bigott csuhások masíroznak majd a hős brigádok élén. S mi boldogan utánuk, oh, a sok boldog ember, mert ahogy Semjén elvtárs - ugyancsak a későbbi tragikus események színhelyén, szintén fennkölten - mondotta, a magyar kormány a jövőben is mindent megtesz, hogy kieszközölje a szentszéknél Mindszenty boldoggá avatását, ha csak fej nélkül lehetséges, akkor nekünk úgy is jó.

S aki azt hiszi, hogy ez a szánalmas burleszk a hazavitt algériai fejjel véget ért, hát elég nagyot téved. Hiszen az egyik kereszténydemokrata csinovnyik (elkerülendő a halálát) ezek után arra gondolt, hogy tán bocsánatot kéne kérni levélben Kövér és Semjén főméltóságú uraktól, hogy ilyen szánalmas bolhacirkuszhoz kellett asszisztálniuk lánglelkű beszédjükkel, de a többi csinovnyik úgy vélekedett, hogy nagyon is szép és megható volt a szoboravató ünnepély, nincs miért bocsánatot kérni.

Ja, nincs miért bocsánatot kérnetek, senkitől. De legközelebb már a szobor többi részét is viszitek magatokkal.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.