Jáksó László hazudott

A szerk.

A Heti Hetes vasárnapi adásában a Marslakók producere megrágalmazta lapunkat és munkatársunkat.

A dolog úgy kezdődött, hogy Kern András spontán módon felvetette: Hogy is volt az, Laci? Tudod, az a sztori a Magyar Naranccsal? (A párbeszédet lásd külön keretben, alant.) Jáksó kicsit kéreti magát, de aztán válaszol, mindenki nevet, a közönség tapsol. A mulatság tárgya, hogy Jáksó meghazudtolja először a Narancsot, aztán munkatársunkat, Iványi Zsófiát csalással vádolja, aztán az utóbbit kicsit le is hülyézi, a maga utolérhetetlenül szellemes módján.

A fenét se érdekelné, ha Jáksó pusztán lesújtó véleményét közölte volna a Narancsról vagy Iványi Zsófiról. De Jáksó László hazudott.

Hazudott, amikor azt állította, hogy „nem azt tiltottam le” – már tudniillik az interjút. Jáksó azt tiltotta le – miután az interjú leírt, szerkesztett változatát elküldtük neki, nem módosításokat, pontosításokat kért a saját szövegén (amit aztán vagy figyelembe veszünk, vagy nem), hanem arról értesített minket, hogy az interjú közléséhez vagy bármilyen módon történő felhasználásához nem járul hozzá. Erre viszont a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nincs lehetősége.

Jáksó második hazugsága az volt, hogy a Narancs szerzője „átírta a kérdést”. Ez a mondat majdnem értelmetlen (melyik kérdést?, a hosszú beszélgetés során számos kérdés hangzott el), nyilván nem véletlenül: Jáksó a védhetetlent próbálta védeni. De a Narancs nem változtatta meg egyetlen kérdés tartalmát sem. Az interjú átirata – a szerkesztett szöveg – minden tekintetben híven tükrözi az elhangzottak, a kérdések és a válaszok tartalmát és a beszélgetés hangulatát.

Jáksó talán azt gondolta, hogy valami jópofizás lesz az interjú vége, kedélyes sztorizgatás. (Erről árulkodik a „helyes csaj” kitétel is: meg Jáksó semmivel sem indokolható felfuvalkodottságáról.) Holott Jáksó nem ezért érdekes: a közel 2,6 milliárd forint közpénz értelmes vagy értelmetlen, igazolható vagy igazolhatatlan elköltéséről, az ebből a hihetetlen summából előállított kulturális termék színvonaláról vagy színvonaltalanságáról kell számot adnia. Jáksó csak emiatt érdekes a Narancsnak, emiatt viszont roppant mód. Ha tiszta a lelkiismerete, örüljön, hogy beszélhetett, hogy megvédhette magát: elvégre olyan okos és becsületes lehetett az interjúban, amilyen csak bír lenni. Az olvasó meg eldönti.

Piti, sunyi kis visszacsapás volt ez.

Az RTL Klub Heti Hetes című műsorának április 29-ei adásából:

Kern András: Na tényleg, én meg olvastam… a te sorozatod…

Hajós András: Azt ne, mert elalszik… Ne bántsd vele…

Kern: Nem, csak a Magyar Narancsban olvastam vele egy interjút. Ki van írva a címlapra…

Jáksó László: Így sréhen, hogy letiltotta? Igen…

Kern: Letiltotta – mi közöljük. De miért, miért tiltottad le?

Jáksó: Mert nem azt tiltottam le. Iványi Zsófia nevű helyes csaj így csinált egy interjút, és így átírta a kérdést. Tehát olyan, mintha én megkérdezném tőled: szoktál marhahúst enni? Azt mondod, igen. Én meg átírom azt a dolgot, hogy: szoktál kutyát enni? Igen. Hát körülbelül így átírta, és ilyenkor jutott eszembe a Váncsa Pistának az a mondata, hogy „az újságíró azt tudja megírni, amit megért”.

Nevetés, taps, vágás.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.