Csurka István, 1934–2012

Meghalt a cselszövő, dúl a rút viszály

szerző
A szerk.
publikálva
2012. febr. 05., 11:02
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Teljesen mindegy, milyen drámaíró volt Csurka István. Egyébként ügyes. A magyar nyelvű líra kétségkívül világszínvonalú, a próza versenyképes, a dráma – legyünk őszinték – hol van. Vagy hol volt, mert ráadásul az sem kizárható tökéletes bizonyossággal, hogy mindez nem múlt idő-e már.

Ebben a kupacban egy valamikor intenzíven teljesítő drámaíróra talán ha a szakirányú kortörténeti munkák emlékeznek olykor vissza. De nyugodtan nevezhetjük Csurkát akár ígéretes prózistának is, annak sincsen semmi értelme, bár régi szövegei nincsenek híján minden erénynek.

Ilyenformán az is teljesen mindegy, hogy a rendszerváltás előtt Csurka István a diktatúra ellensége volt. Vagy a „kommunistáké”. Egyébként ügyesen csinálta. A diktatúrában vagy nettó hazudtak a közgondolkodók, vagy hallgattak, mert úgysem mondhatták. A hazudozásba belefért minden, a hallgatásba pedig belefért pár igen szűk körben elejtett gondolat. Csurka – a hétvégi tárcaszerző – elment a megszólalási lehetőségek még biztonságosnak tetsző partjáig, műveiben kétségkívül valamiféle jólét, jobb lét lehetőségét hiányolva. Az értő közönség pedig akkoriban a legkisebb felszólalásért is hálás volt – mindkét oldalról. S fizetett is rögtön, az egyik megbecsüléssel, a másik szilenciummal. A kor, az éppen elterebélyesedő, szétterülő, ilyetén módon aztán mállásnak is induló Kádár-kor, a múlt század hetvenes-nyolcvanas évei alapjáraton is az ügyeskedésnek kedveztek, s ekkor csinálta meg magát az „egyébként remek drámaíró” Csurka István: elébb virilista, aztán szilenciumra tett ellenálló. Egy romlott, mocsárszagú, reménytelen kor hazugságai. Tegyük hozzá, hogy Csurka már ebben a korban is zsidózott, csak még gyorsan hozzátette utána, hogy „bocs, ha iszom, zsidózok” – mintha ez elnézhető lenne egy Békésből jött vidéki gyereknek, aki persze csak lóversenynapon tette ki a lábát a Nagykörúton túlra.

A rendszerváltás úgy-amúgy rendbe tette ezeket a dolgokat. Csurka attól fogva már nem csak akkor zsidózott, amikor ivott; onnantól végigzsidózta a neki rendelt időt. S ez megmarad, ez marad meg, nem a Házmestersirató. A Házmestersiratóért nem kár, a zsidózás pedig pillanatnyilag még felmérhetetlen károkat okozott. Mert nem annyi volt az, hogy lett egy antiszemita közszereplője a magyar politikai életnek, s kerekedett mellé egy – perdöntő tévedéssel – „egyszemélyesnek” elkeresztelt párt. Csurka István bűnös a nácizmus visszahozatalában. A nácizmus újbóli hivatalossá tételében. A nácizmus általa fészkelte vissza magát a köztudatba, s általa mozgatott meg ismét tömegeket – lehetett rá szavazni. S nem mintha mellékes lenne, de főbűnös a rendszerváltáskor eleve hendikeppel induló magyar jobboldal szétverésében, majd lenullázásában. Az a képtelenség, hogy a Jobbik a 21. századi magyar parlament masszív, mozdíthatatlannak tűnő, középerős tagja, Csurka István lelkén szárad – Vonáék legfeljebb a facebookos megjelenést tették hozzá a projekthez.


Fotó: MTI

S ez a legitimált antiszemitimus vagy nácizmus megmérgezte ezt az országot, megmérgezte és kettészakította – az is lehet, hogy végérvényesen. Generációk rengeteg energiája, szenvedése kell majd helyreállítani ezt a kárt, ha egyszer majd jó irányba fordulnak a dolgok. Pillanatnyilag e jóra fordulás is fényévekre látszik. Dehogy látszik, ki lát fényévekre?

Csurka István most elment, de ami a borzasztó, hogy a műve túléli őt, s az nem a Házmestersirató. Aki tehát – akár most, akár máskor – a drámaírót emlegeti, a bűnöst mentegeti, mosdatja a szerecsent.

szerző
A szerk.
publikálva
2012. febr. 05., 11:02
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Csurka István

Kommentek

Rendezés:
  1. 11 strommerd
    strommerd
    2012. február 07., kedd 15:27
    kedves A szerk. ha egy ennyire 'okos' cikket sikerült összehoznod, legalább a nevedet felvállalhattad volna.
  2. 10 compolt
    compolt
    2012. február 06., hétfő 15:08
    Sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a most elhunyt szerző hihetetlenül buta ember volt. Szellemi horizontja nagyjából az ügetőpálya kifezetőkasszájáig terjedt. És ebben rengeteg magyar prózaíró kortársával osztozott a hatvanas-hetvenes években. Hogy ezekkel a förtelmes ostobaságokkal, lapos moralizálgatásokkal komoly sikereket lehetett elérni, az a közönség szintjét is jellemzi. Aztán ezt átvitte a politikába, hasonlóan kirobbanó sikerrel. Az úgynevezett baloldalon Moldova viszi tovább ezt a zászlót.
  3. 9
    2012. február 06., hétfő 07:49
    .Csurka az, aki a legújabbkori időkben elsők között hozta be a közbeszédbe a rasszizmust, a fajgyűlöletet.Azért ezeket a tényeket ne vegyük el tőle és a besúgó múltját se.....legyen könnyű neki a föld.
  4. 8 melvin
    melvin
    2012. február 05., 21:25
    Hát ez gáz, gyerekek. Hihetetlenül korlátolt világlátásról és menthetetlen ostobaságról tanúskodik ez a cikk. A nácizmus hivatalossá tétele? Csurka lenne az oka a Jobbik-jelenségnek? Hitlerhez mérhető szörnyetegként beállítani egy hatalommal soha nem rendelkező gyenge politikust? Miről beszélsz, ember?
  5. 7 jsp
    jsp
    2012. február 05., 20:09
    1.) A városi legenda szerint Csurkának nagy része volt abban, hogy az Avraham Bogatir Hét Napja megjelent. Ez vagy igaz, vagy nem. Az alábbiakat viszont az igazi Kardos (G.) György írta 1997-ben:

    "A nyolcvanas években egy ízben együtt hívatták meg magukat hozzánk sóletvacsorára Major Tamás és Csurka István, akinek akkoriban újították fel Döglött aknák című darabját a Katona József Színházban. Eléggé jól sikerült sólet volt, bár Major Tamásban némileg csalódtam. Megfontoltan ízlelgette a húsokat, majd azt mondta, hogy Tímár Évánál legalább ilyen jó sóletet evett Miskolcon. Csurka viszont önfeledten lakmározott, barátságos zsemleképe egészen kipirult, mintha a csülök cupákos remegője sugározta volna be...

    De ezt most nem folytatom tovább.

    Nekem már ez a kép maradjon meg róla halálomig."

    2.) "Ha valaki a gyermekkorunk iránt érdeklődik, a lelkünkről akar megtudni valamit. Ha a kérdés nem szónoki közhely, és a kérdezőnek van türelme odafigyelni a válaszra, tudomásul kell vennie, hogy iszonyodva szeretünk és megmagyarázhatatlan szeretettel gyűlölünk, ami a legnagyobb fájdalommal és nehézséggel járhat." Erika Burkhart : Der Weg zu den Schafen, in. Kezdetben volt a Nevelés, Alice Miller, Pont Kiadó, 2011
  6. 6 butcher
    butcher
    2012. február 05., 18:36
    1. Narancs olvtárs - stílusából ítélve - gondolon, nem a lap újságírója, de persze ha így akarta, végül is nemcsak a hülyeség, hanem a gecizés is alanyi jog.

    2. Fiúkák, az írás alaposan mellélőtt. Fölidézitek azt az időszakot, amikor Csurkával ijesztgették a kisdedeket, félóránként mutogatta a Napkelte, stb. Érdemén fölül megemeltétek és a valóságosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítottatok neki. Mintha ő csinálta volna a nácizmust, vagy egyszemélyben ő támasztotta volna föl. Nananana - belátom természetesen, hogy egy középszerű figuráról (amilyen CSI is volt) nehéz lenne szenvedélyes hangú nekrológot írni. De hát ennek így eléggé fals lett a hangja.
  7. 5 Narancs
    Narancs
    2012. február 05., 17:01
    Igen - Csurka egy igazi cselszövő volt.
    Kb.'986-87-ben ültünk edericsi villájának kertjében, mikor Pista azt mondta: "A szélszélsőjobbosságból is jól meg lehet élni. Minket a világ sötét erői tesznek tönkre (most éppen Moszkva), de őket is a cionista világerő mozgatja",
    Kétségtelen, hogy eredeti figura volt, de tény, hogy nagyon sokat ártott a magyar demokráciának, épp úgy, mint "nemes"szélső - libcsi ellenfelei.
    Ez a mi tragédiánk, ez a balkáni megosztottság
    .
  8. 4 tudományos
    tudományos
    2012. február 05., 16:32
    na most miért kell ennyit papolni erről a nyilas szemétről!? végre feldobta a talpát - ideje volt - szó se essék róla, nem érdemli....
  9. 3 compolt
    compolt
    2012. február 05., 15:17
    Mély meggyőződésem volt tegnap még, hogy ebben a lapban, és oly sok más, itt most közelebbről meg nem nevezendő lapban sem szabad nekrológot írni erről az emberről. Agyon kell hallgatni a halálát is. Viszont a szerkesztőségi cikk frappánsan megoldotta a dolgot, mivel gyakorlatilag csak a politikus tevékenységét tárgyalja, az írót már most a feledés homályába helyezi. Ez helyes. És méltányos ítélet. A politikusról lehet szó, különösen ha a szerkesztőség úgy érzi, talán ő volt a legfőbb bűnös a nácizmus újraélesztésében. A most elhunyt szeméyl egyébként már a Kádár-korban is a lumpen értelmiségi prototípusa volt, a szellemi élet kloákájának ügyeskedő napi lovagja. Ilyen tetű morállal csak tetű szellemi termék keletkezhet. Ezért sem érdemes sokat taglalni irodalmi művészetét. Az napi érdekű volt és marad, és elenyészik a személy testével együtt. A kritika kukacát ebben az esetben pótolja a kukacok kritikája.
  10. 2
    2012. február 05., 12:42
    Egyetértek Fábri Péterrel, de ezzel is:
    Csurka István most elment, de ami a borzasztó, hogy a műve túléli őt, s az nem a Házmestersirató. Aki tehát – akár most, akár máskor – a drámaírót emlegeti, a bűnöst mentegeti, mosdatja a szerecsent.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Megőrzésre
Pintér Sándor cégeladásai
„Mint szegény Jóska bátyád"
Alkoholizmus Magyarországon
Egy tévedés forrásvidéke
Mese a zsidó jólétről
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több politika

Narancs

Blog

még több Blog...