Nagy terv, kis módosulással - A nemzeti konzultációról

Újra itt a nemzeti konzultáció, minden korábbinál elképesztőbb tartalommal: akarja-e, hogy terroristák lepjék el az országot? Akar­ja-e, hogy a terroristák kosztjára, kvártélyára költse az állam az önnek és a családjának járó pénzt? Vagy inkább zárjunk be és dobjunk ki mindenkit azonnal, aki ide az engedélyünk nélkül teszi be a lábát? Akarja-e, hogy tovább szigorítsuk a vonatkozó rendszabályokat, mert mi jobban tudjuk, mint Brüsszel, hogy mit kell csinálni ezekkel a gazemberekkel – cirka ebben a zsánerben.

 

Fotó: MTI

A konzultációs kérdéseket, s magát a konzultációt még a hagyományosan Fidesz-barát sajtó jó része is elutasítja – nem mintha ez bármit is változtatna a dolgon, de az irányokat, a Fidesz jelenlegi és várható csapásirányát hajszálpontosan jelzi. Persze, a tapolcai vereség részleges utókezeléséről van szó, de e kezelés jóval túlmutat önmagán, s kirajzolja a középtávú magyar jövendőt is.

Kezdetben, úgy a 2010-es választás végeztével volt ugyanis az a nagy habonyi, orbáni (tökmindegy) terv, miszerint a Fidesznek létszükséglet, hogy domesztikálja előbb a Jobbik szavazóit, s ha az valamilyen hiba miatt nem lenne elégséges egy választásra, akkor magát a Jobbikot is, hogy alkalmas legyen koalíciós partnernek vagy legalább csendestársnak, egy szerény többségű vagy kisebbségi kormány támogatójának. E terv megvalósítását kiagyalója valamiféle gesztuspolitika, illetve férfias versengés segítségével gondolta elérni. Ki tud nagyobbakat tódítani, ki tud vadabbakat ígérni nemzeti pántlikával átköthető ügyekben? Ki fut messzebb Nyirő József hamvaival? Ki a magyarabb, ki a rendpártibb, és végső soron ki a rasszistább, ki üt nagyobbat a gyengén?

Már a terv felismerhetővé váltakor elég világosan látszott, hogy a dolog nem nagyon fog menni, de akkor úgy tűnt, csak azért, mert a Jobbik játékát nem nagyon lehet a Jobbiknál jobban játszani. Nos, ez mára az igazság meghaladott fele, már ott tartunk, hogy a Jobbik épp lejön a szerről, s nem játssza tovább a saját játékát, hanem valami eddig számára idegen pályán lófrál, lesi és utánozza a játékosokat, bemelegít. Saját soraiban keresi az új játékra legalkalmasabb versenyzőket, a régi harcosait pihenteti, átképzi, olykor véletlenül bennfelejti az öltözőben.

Ugyanakkor a Jobbik alapjátéka távolról sem maradt játszatlan, a Fidesz – legalábbis a tényleges vezetése, orbánhabony – megszokta, megszerette, úgy érzi, belejött.

A nagy tervből ugyan nem valósult meg semmi, senkit az ég adta világon nem sikerült domesztikálni. A Jobbik szavazói momentán azt lesik, hogy mikor kacsintja végre el magát Vona Gábor, amikor azt mondja, nem cigányozunk, nem zsidózunk többet. A nagy terv szárba szökkenése helyett valami béna helycserés támadás van kialakulóban. A Fidesz például ezzel a nemzeti konzultációval, Orbán halálos ítéletről elejtett, előbb részletesen feltárt dumáival, s még számos hasonló fordulattal ordibál a látszólag árván (értsd zsidózás, cigányozás, négerezés nélkül) hagyott jobbikos szavazók hátának, mert e téren tapasztal valamiféle vákuumot. Hogy ebben mi az újdonság? Nyilván semmi. Amikor az összeomlott MDF helyén volt vákuum, a Fidesz oda nyomult be, most meg ide.

Hogy ez az ő dolguk lenne, s csupán nevezett orbánhabony arcbőrvastagságán múlna? A döntés pedig esetleges szavazóik gyomrán dőlne el, hogy tudniillik az felfordult-e már annyira, hogy elforduljanak tőlük? Nos, ezt éppenséggel mondhatjuk, csak hát nem igaz. Ennél sokkal többről van szó, Magyarország végletes leromlásáról, lerontásáról. Mert pontosan az történik a Fidesz folyamatos hely­keresése során, amit a legkevésbé sem akarnak, s amire a közönségük a legkevésbé számít. Feltárul a párt igazi képe: ez a nemzeti konzultáció pontosan azt mutatja, hogy teljesen mindegy, épp mit csinál a Jobbik, akár fejre is állhat, a Fidesz bennragadt a sztoriban, s teljes szívvel üldözi a kiválasztott ellenséget. Hogy a Jobbik világképe szerint választották, az másodlagos, az üldözés már a lényeg. Az, hogy hibáztass valakit – Orbán mindig ezt csinálta, ezért is ez az igazi arc.

A nemzeti konzultáció néven most szétküldött levél, azon túl, hogy a címzettekben lakó elképzelt gonoszságra játszik, a feladó valós gonoszságának írásos bizonyítéka. S ebben a felállásban értelmezendő Pósán László képviselő úr feketékről tett kijelentése is: a helyén van. Helyén, mint maga a Fidesz is.