Tavaly szeptemberben derült ki, hogy egy Orbán-rokonokkal telepakolt cég (a Cider Alma) 3,2 milliárd forinttal tartozik a külügyminisztérium (tehát a magyar kormány, amelynek a feje Orbán Viktor) felügyelte Magyar Nemzeti Kereskedőháznak (MNKH). Az MNKH követelését többek között olyan zálogtárgyak biztosították, mint 5 millió darab 425 ml-es vákuumzárású csemegekukorica konzerv és 1,5 millió darab 720 ml-es magozott meggykonzerv. A tartozás határideje a hír megjelenésekor már lejárt, ám a Cider Alma akkori értesülések szerint csupán 280 milliót törlesztett, a többit novemberre ígérte. A cégcsoportban több pozíciója is van a miniszterelnök sógorának, a Cider Alma egyik leányvállalatát Orbán unokaöccse vezeti, de a csoport egyes tisztségviselői felbukkannak Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, milliárdos és közbeszerzéshuszár, illetve a miniszterelnöki vő, Tiborcz István érdekeltségei körül is. (Rögzítsük továbbá a teljesség kedvéért, hogy a lapunkban is bemutatott, az állam által igen nagyvonalúan kistafírozott MNKH körül orbitális pályán kering az Orbán-klán egynéhány más tagja és üzleti bizalmasa is.)
A Hír Tv közérdekű adatigényléssel fordult az MNKH-hoz a tartozás miatt, így ennek köszönhetően most már tudjuk, hogy a cechet a Mészáros Lőrinchez kapcsolható Hórusz Faktorház állta.
Most pedig röviden tekintsük át, hogy hivatalosan mi a valóság. A valóság, ugye, az, hogy Orbán Viktor voltaképpen szegényedik, hiszen erről papírja is van, a saját kormányfői kezével kitöltött vagyonbevallás. Valóság az is, hogy a puritánság látszatát mindig is gondosan óvta Orbán és csapata; emlékezzünk a megható kisemberi jelenetekre a lestrapált családi Opel Corsával, vagy arra, hogy a budai hegyvidéki családi lakról sokáig csak előnytelennek vélt fotókat mutogattak. (Lehet, hogy a város egyik legdrágább környéke, de a ház tulajdonképpen csak egy faház! Úristen, milyen infantilis, átlátszó és szánalmas erőlködés volt ez is. Hát még a hiszti, amit a Fidesz csapott, amikor a Népszava újságírói helikopterről fölvételeket készítettek a teljes rezidenciáról.)
Ezek után röviden vegyük sorra, mit mutat a látszat.
A látszat az, hogy a miniszterelnöki klánba akár vérségi, akár bizalmi alapon tartozók 2010 óta egyre nagyobb szalonnadarabokat hasítanak ki az állam zsíros testéből megrendelések, közbeszerzések, irányított „nem közpénzjellegű” adók stb. formájában. A látszat az, hogy a közpénzekből ily módon fölhizlalt cégekben a lóvé vagy kivett osztalék, vagy (olykor más érdekeltségeken keresztül) kastélyok, belvárosi éttermek és ingatlanok, szállodák, földbirtokok etc. formájában alakul magánvagyonokká. A látszat az, hogy a 2010 óta fénysebességgel gyarapodó Mészáros Lőrinc-vagyonról nem tudni, hogy az meddig az övé, és mettől a szűken vett Orbán családé.
Az ország egyik fele szerint mindez persze nem látszat, hanem maga a magyar rögvalóság. A hét elejei hír a mészárosi adósságrendezésről e vélelmet csak erősíti. Mert mi is történt? Egy részleteiben egyelőre kevéssé ismert, ám sajnálatos módon nyilvánosságot kapott ügymenetet a klán családon belül rendezett: a miniszterelnöki rokonok fölhalmoztak egy kis adósságot, az intéző meg elsimította a problémát.
Képzeljék el, mi lenne itt, ha Orbán még tűrné is a lopást.
