A 21. századi rabszolgák lázadása

Belpol

Megademonstrációt tartottak az egészségügyi dolgozók és szakszervezetek tegnap Budapesten. Hangjuk hangosabb volt még az államtitkárénál is.

Értetek, Értünk, Veletek! címmel szervezett tüntetést az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség május 12-én, délután öt órára. A fekete ruhás nővérek a Clark Ádám téren gyülekeztek, sokan a múltkori, Normafára szervezett „séta” alkalmával viselt Ápoló vagyok vagy Ápolt vagyok bilétát viselve, ezen a napon kiegészülve a hozzátartozókkal és a Feleségem ápoló vagy Anya ápoló feliratokkal, pólókkal is.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Bár a fekete tömeg már indulásakor is igen nagy lélekszámú volt, néhányan megjegyezték, hogy „úgy látszik, az internet több mindenkit érdekel, mint az egészségügy, mert amikor a netadós tüntetésre hívtam a barátaimat, egyből jöttek nagy felháborodással”. A menetet szirénázó mentőautó és egy hordágyon tolt, állig bebugyolált baba vezette fekete lufik, kereplők és jókedvű ápolók kíséretében. A transzparensek felirataiból jól látszott, hogy az ápolók mellé ugyanúgy beálltak a mentősök, mint az orvosok, a budapestiek mellé pedig a nagykátaiak vagy pásztóiak. A Lánchídon átkelve egyszer-kétszer felzúgott az Orbán, takarodj!, de a kiabálókat hamar rendre intették: „Ez egy másik tüntetés, rossz helyen vagy.”

A Kossuth térig több helyen is csatlakoztak még a demonstrációhoz, elégedetlenségüket pedig mi sem mutatja jobban, hogy szinte kérdés nélkül dőlt belőlük a panasz. „36 éves munkaviszony után úgy, hogy 16 éve két kórházban dolgozom, mindössze 125 ezer forintot keresek, ehhez pedig hozzájön még a 14 ezer forintnyi ágy melletti pótlék, és ezzel én még a szerencsésebbek közé tartozom” – mondta egy nővér. Sokan másod- vagy harmadállásokat vállalva próbálnak megélni; van, hogy takarítanak, van, hogy egyik műszakból esnek a másikba. Többen a tiltakozás után is a kórházba siettek, volt, aki a műszakját cserélte el, hogy részt vehessen a mai akción.

A tömeg hat óra körül ért a Parlamenttel szemben felállított színpad elé, ahol elsőként Sándor Mária, a Péterfy Sándor Utcai Kórház csecsemőosztályának nővére, a fekete ruhás mozgalom emblematikus alakja szólalt fel, akiben sokan a hőst látják, a nőt, aki először mondta, hogy elég volt. Kollégái üdvrivalgással fogadták, percekig el sem tudta kezdeni mondandóját. Beszédében kiemelte, hogy tarthatatlan az ápolók alacsony bére, munkakörülménye, az elvándorlás mértéke, és az, hogy már a beosztást is alig lehet megcsinálni egy-egy osztályon az ápolók alacsony száma miatt. „De mi is hibásak vagyunk, mert hónapról hónapra aláírjuk a túlórapapírt úgy, hogy tudjuk, lehet, hogy sosem fizetik ki, és a következő hónapban még többet kell dolgoznunk.”

false

 

Fotó: Németh Dániel

Varga Andrea, az Autonóm Területi Szakszervezet elnöke védőnőként állt ki a színpadra. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég az egészségügyi szakdolgozók érdekeiért kiállni, a szociális szférában dolgozók ugyanolyan, ha nem rosszabb helyzetben vannak, így együttes erővel, velük is összefogva kell folytatni az elkezdett tiltakozásokat. Dr. Selmeczi Kamill a FAKOOSZ Alapellátó Orvosok elnökeként és egy Zala megyei kis falu háziorvosaként fejezte ki köszönetét az ápolóknak, mert ahogy elmondta, „az ő munkájuk nélkül a mi munkánk sem ér semmit”, és kérte a magyar társadalom tagjait, ajánlják fel az egészségügynek adójuk egy százalékát, mert „bár egy ember vagy család esetében nem egy nagy összegről van szó, összesen 120 milliárd forintról beszélünk, ami már elég lenne az egészségügyi dolgozók bérrendezéséhez”. Ezek után a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége, a Magyar Orvosok Szövetsége, a Magyar Rezidens Szövetség és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége is felszólalt, hogy elmondják, a mentősök, az orvosok, a rezidensek és az egészségügyi dolgozók oktatói is mostoha körülmények között dolgoznak, utóbbiak például teljes mértékben kimaradtak a béremelésből. Ezek a szervezetek mind az Őszintén az Egészségügyért Akciószervezet tagjai és az ápolókkal együtt demonstrálnak, akik „a 21. század rabszolgái, de nem a kezük, hanem a szívük van megkötve, ameddig a hivatástudatuk a pályán tartja őket”.

A tömeg ekkor az Arany János utca felé vette volna az irányt, hogy a Hősök teréről érkező MESZK (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara) demonstrációjához csatlakozva az egészségügyi államtitkárság előtt felolvassák követeléseiket és petíciójukat. A Kossuth téren ezzel szemben még hét-nyolc felszólaló biztosította támogatásáról az ápolókat (orvosok, nővérek, egyetemi oktatók, vagy éppen Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke), ami bár fontos volt, a tüntetők figyelmét és lelkesedését kevéssé tudta fenntartani másfél óra beszéd után.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Végül kis csúszással, hét óra után indult útnak a menet ismét, hogy a Nádor utca és az Arany János utca sarkán a fekete pólós tömeg belefolyjon az ország minden pontjáról érkező MESZK-es, fehér pólós tömegbe, ahol a MESZK vezetősége ismertette az általuk kidolgozott életpályamodell legfőbb pontjait, a FESZ (Független Egészségügyi Szakszervezet) elnöke pedig a Kossuth téren is elhangzott petíciót, melyben többek között azonnali bérrendezést, illetményemelést, a hálapénz kivezetését és az egészségügyi minisztérium visszaállítását követelik. Mindezt kicsivel este nyolc előtt maga Zombor Gábor, az egészségügyért felelős államtitkár vette át az érintett szervezetektől – a tömeg hangos fújolása közepette. Cser Ágnest egyenesen kifütyülte a tömeg, mondandójánál hangosabban zúgott az Áruló! felkiáltás, amikor pedig annyit kért a demonstrálóktól, hogy hallgassák meg, több ezer ember fordított neki hátat. Zombor Gábort is csak a MESZK kérésére voltak hajlandók meghallgatni, aki szintén hangos füttyszó kíséretében rövidre zárta mondandóját: ígérete szerint ami a petíciókból az ő hatáskörébe tartozik, azt képviselni fogja, a többit továbbítja az illetékeseknek, egyébként pedig „senkinek nem kell félnie semmitől, mert önöknek mindenben igazuk van”. A Himnusz alatt fehér és fekete lufik szálltak az ég felé, majd a FESZ elnöke a maradék lufik kipukkasztására szólította fel a tömeget, hogy „úgy durranjanak ki, mint az eddigi üres ígéretek”.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, Jean-Marie Le Pen mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.