„Eljött az idő” – A CEU volt tanára Orbán elevenébe vág

  • narancs.hu
  • 2017. április 3.

Belpol

Szerinte az EU túl sokáig tolerálta a magyar miniszterelnököt.

Cas Mudde amerikai professzor publicisztikáját közli a brit The Guardian, amelyben a Georgia állam egyetemén oktató férfi kiáll a CEU mellett. Mudde elmeséli, hogy maga is tanított a budapesti egyetemen, miután a PhD-je befejezését követően itt talált állást. „Két évig dolgoztam a CEU-n, a legcsodálatosabb diákokat taníthattam itt” – írja a cikkében, amelyben arra is kitér, hogy az Orbán-kormány támadása az intézmény ellen nem meglepő, hiszen a CEU mindazt megtestesíti, amit Orbán gyűlöl: kritikus, független és multikulturális.

Szerinte Orbán már az első miniszterelnöksége idején megpróbált fellépni az egyetemmel szemben, de akkor még más idők jártak, a magyar miniszterelnök csupán bontogatta autoriter szárnyait, ám többnyire úgy viselkedett, mint egy Nyugat-barát, jobboldali politikus. Mostanra viszont Magyarországot illiberális demokráciává formálta, ő maga pedig szembemegy Angela Merkellel, illetve a német kancellár egységes Európáról vallott víziójával. Cas Mudde szerint Orbán azt hiszi, a liberális demokrácia ideje lejárt, és egy nacionalista, illiberális időszak jött el, amely természetesen vele kezdődött. Most már világossá kell tenni:

Orbán akciói nem csupán magyar belügyek,

mivel Magyarország az EU tagja, ezért tiszteletben kell tartania annak törvényeit. „A CEU elleni támadás nem egyszerűen egyetlen felsőoktatási intézményről szól, hanem az egyetemek és a liberális demokrácia elleni támadás. Ha most nem állunk ki, Lengyelországban és más államokban is hasonló intézkedésekkel fogunk találkozni hamarosan” – írja. Mudde szerint

itt az idő véget vetni annak, hogy tolerálják Orbánt.

false


Ez a kísérlet megbukott, a magyar miniszterelnököt nem sikerült mérsékelni. A szerző szerint eljött az idő, hogy az Európai Néppárt (EPP) válasszon Merkel és Orbán, a liberális és az illiberális demokrácia, valamint azon világ között, amelyben az egyetemeket arra sarkallják, hogy kritikusak és függetlenek legyenek, vagy éppen a kritikus és független egyetemeket bezárással fenyegetik.

A CEU elleni támadással a kormány nem csak azt érte el, hogy a tekintélyes brit napilapba bekerüljön az ország: a mai The New York Times is címlapon foglalkozik az egyetem elleni támadással. Az amerikai napilap nemzetközi kiadása címlapon hozza ugyanis Michael Ignatieff írását, amelyben a CEU rektora azt fejtegeti, hogy az oktatási szabadság veszélyben van Európában. Szerinte ez volna az első törvénybe foglalt támadás egyetem ellen az Európai Unióban, és ezt már Donald Trump sem hagyhatja figyelmen kívül. Ignatieff korábban egyébként azt mondta, ha kell, Trumpig is elmegy, hogy megvédje a CEU-t.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.