Délután öt órakor csupán néhány száz ember álldogált a Kossuth téren és várt arra, hogy elkezdődjön a Schilling Árpád, Alföldi Róbert és Horgas Péter által életre hívott Lásd meg az embert! című rendezvény, amely a kormány félelemre és gyűlöletre építő népszavazási kampányának végén (és ellenében) fontos eseménynek tűnt. A demonstráción végül úgy 1500–2000 ember jött össze.
| ||
Schilling Árpád, a rendezvény műsorvezetője (Alföldi egy bemutató miatt nem tudott itt lenni) rögtön azzal indított, hogy „nem a kormánypropagandával, hanem az emberségünkkel akarunk ma este foglalkozni”, majd elhangzott, hogy „a félelem és a gyűlölet fogságában élünk már egy ideje, pedig békében és szeretetben szeretnénk”. Persze, hogy nagy taps volt a mondat jutalma. És a hirtelen beálló csendet is érezni lehetett a téren, amikor feljött a színpadra Molnár Piroska, és nem tett mást, csak elénekelte az Elindultam szép hazámból című népdalt, úgy, hogy annak tényleg volt súlya.
| ||
Majd egy négygyermekes anyuka, Váradi Györgyi következett, aki arról beszélt, hogy a segítség vagy a menedék nyújtása nem lehet politikai vagy gazdasági kérdés, ő maga pedig azért jött el, mert „nem hajlandó rettegésben élni, és félni azoktól, akiket nem is ismer.
Ahogy kiöli a kormány az emberiességet
az emberekből, az gyomorforgató” – mondta. Aztán meghallgathattuk Bosnyák Viktória írót és műfordítót, aki a menekültválság hatására írt gyerekkönyvet a felebaráti szeretetről, és most egy részletet is felolvasott belőle. A kissé hosszúra nyúlt parabola azt mindenképpen felmutatta, hogy amúgy mennyire is könnyű szándékosan félrevezetni vagy megtéveszteni. Mondjuk, az elmúlt másfél évben mást sem tapasztaltunk.
Schilling a rendezvényen felolvasta Tarr Béla levelét is, amelyet Szarajevóból küldött a rendező, és amely ezzel a mondattal indult: „A kereszténység nem azt tanította, hogy bezárjuk a szívünket az elesettek és nyomorékok előtt. Kik vagyunk mi, amikor megtagadjuk az alapvető emberi szolidaritást? Csak az lehet túlélésünk záloga, ha megmutatjuk:
mi mégsem vagyunk ennyire borzalmasak”
– fogalmazott a rendező, aki szerint most minden vallás azt mondja nekünk: Szégyelld magad!
Valamikor a demonstráció felénél jött Bródy János, aki csupán egyetlen, de beszédes számot (Mit tehetnék érted) énekelt el, de elnézve a taps erejét, a demonstrálók szerettek volna ráadást is. A szakmai szervezetek következtek, először a Tanítanék képviseletében Törley Katalin, Pilz Olivér és Sulyok Blanka arról beszéltek, hogy „a fiatalokba beleégetik az előregyártott, félelmekre építő válaszokat, és nekünk, pedagógusoknak is az a feladatunk, hogy felmutassuk a szolidaritást. Meg kell tanítani a fiatalokat kérdezni és önállóan gondolkodni” – mondták. Nos, ha az elmúlt éveket nézzük, nagyon úgy tűnik, a kormány pont az ellenkezőjét szeretné.
| ||
A rendezvényen felszólalt Sándor Mária és néhány társa a Magyarországért Mozgalom nevében, akik hangsúlyozták: az egészségügyben dolgozóknak az a feladatuk, hogy védjék az embert, és teljesen mindegy, valaki honnan jön vagy mit visel. Sándor Mária azt nyilatkozta lapunknak a rendezvény kezdete előtt, ő bízik abban: érvénytelen lesz a népszavazás, mivel szerinte
„az embereket ennyire nem lehet megvezetni”.
| ||
Lakatos Béla, Ács város polgármestere, aki egyébként tavaly lépett ki a Fideszből, és aki most a romák érdekében szólalt fel, azt mondta: „Ne használjanak már végre minket eszközül mindenhez.” Emlékezetes, hogy az elmúlt hetekben mennyire aljas módon ment a romák riogatása a közmunka és a szociális támogatások „migránsoknak” juttatásával.
| ||
„Ne féljetek! – kezdte beszédét Donáth László evangélikus lelkész. – Rajtunk csak a gyűlölet meghaladása segít; úgy győzzük le a gonoszt, ha nem gyűlölködünk.” Majd Bálint András elszavalta József Attilától a Levegőt!, és Schilling elmondta, amit már csak az nem vesz tudomásul, aki nem akarja; vagyis hogy a kötelező kvóták ötlete halott, és tulajdonképpen „arról szavazunk, hogy ez egy olyan ország, ahol a gyengéket nem segíteni, hanem megbüntetni kell”, persze, tette hozzá, természetesen a terroristákat ki kell szűrni. „Ne kockáztassunk, inkább kerüljük el a szégyent!” – parafrazeálta a bornírt plakátszöveget a színházi rendező. Végezetül menekültek beszéltek a színpadon az életükről; háborúkról és bombázásokról, a segítség megtagadásáról. És arról, hogy találkoztak persze emberi és megértő magatartással, és hogy ez milyen sokat is jelentett.
