A főváros megfúrta a könyvhetet

  • Hamvay Péter
  • 2016. március 24.

Belpol

Kocsis Mátéék kidobták a rendezvényt a Vörösmarty térről.

Nemkívánatos az Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren, így határozott a Láng Zsolt II. kerületi és Kocsis Máté VIII. kerületi polgármesterek által vezetett Tulajdonosi Gazdasági és Közterület-hasznosítási Bizottság – erősítette meg lapunk információját Kocsis András Sándor, a szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke, aki hangsúlyozta: „A tervezett döntés ellen közel 100 tagcégünk nevében, a magyar könyvszakma nagy részét tömörítő, képviselő szervezetként a leghatározottabban tiltakozunk.”

false

Az 1929 óta megrendezett, a legrégebbi és valódi nemzeti konszenzus övezte kulturális esemény azért nem települhet ki immár 87. alkalommal a térre, hogy ott „rend legyen”. Állítólag ezzel indokolták a város urai a lépésüket. A karácsonyi vásár nem zavarja őket, azt idén is meg lehet tartani, de a június 9-én kezdődő könyvhét, úgy látszik, méltatlan zsibvásár csak a szemükben. Az ügy háttérben talán az lehet, hogy a Vörösmarty téri vendéglősöknek ne kelljen egy hétvégére visszapakolni a teraszaikat, hogy átadják a helyet a könyves sátraknak. A rendezvény számára a Nemzeti Múzeum kertjét ajánlották fel. Ám ennyi idővel a könyvhét kezdete előtt lehetetlen áthelyezni azt, ráadásul kormánydöntés született a terület felújításáról, így hosszú távon úgysem használható az könyves rendezvényként.

Az MKKE felhívja a döntéshozók figyelmét arra, hogy a Vörösmarty tér – s a térbe torkolló utcák tér felőli szakasza – nem csupán egy helyszín a sok közül, hanem évtizedek óta a könyvhét budapesti központi rendezvényeinek a helyszíne, ezáltal Budapest kulturális életének szimbolikus tere. A helyszín előzmények nélküli, indokolatlan, váratlan megváltozta­tása – alig több mint két hónappal a rendezvény megnyitása előtt – beláthatatlan károkat okozna, súlyos következményekkel járna az üzleti tervüket jórészt a könyvhétre fókuszáló, a téren pavilont bérlő könyvkiadók és a megszokott nyár eleji kulturális programjának helyszínét elveszítő budapesti olvasóközönség számára egyaránt. De veszteség érné a fővárost is, hisz Budapest evvel a döntéssel a város kulturális életének egyik tradicionális, emblematikus, évről évre tízezrek által legitimált színhelyét számolná fel.

Frissítés: az újabb fejleményeket lásd itt!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.