Európai uniós forrásból az állam már évek óta milliárdokat fordít a szociális gazdaság támogatására, de a pénzek megszerzésére gründolt szociális szövetkezetek többsége a pályázati összegek elköltése után életképtelennek bizonyul. Ez nem meglepő, hiszen jelentős részük kimondottan a könnyen jött uniós pénzek elköltésére alakult. A szövetkezeteknek juttatott pénzek kapcsán több botrányos ügyről is lehetett hallani, amelyek közül a legnagyobb visszhangot a Farkas Flórián-féle Híd a munka világába Munkaerő-szervező Országos Foglalkoztatási Szövetkezet visszaélései váltották ki. Az utóbbi hetekben a fideszes Mengyi Roland Voldemort-ügyként elhíresült esete irányította a figyelmet az ilyen típusú visszaélésekre.
A szociális szövetkezetek – elvben – nem klasszikus vállalkozások, amennyiben nem a piaci alapú profitmaximalizálás a legfőbb céljuk, hanem az, hogy a tagok és a szövetkezet által vállalt – általában helyi közösségi – célt minél hatékonyabban teljesítsék. Eredeti céljuk szerint elsősorban helyi szükségleteket elégítenek ki, és a társadalom peremére szorult embereket segítik. Tevékenységi körük bármi lehet: vannak hagyományőrző termékekre szakosodott vagy éppen mezőgazdasági, építőipari tevékenységet végző szövetkezetek, de akadnak olyanok is, amelyek zöldfelület-kezelésre vagy tésztakészítésre, esetleg közétkeztetésre álltak rá. A szociális szövetkezetek az államtól nemcsak az induláshoz szükséges forrásokhoz juthatnak hozzá, de működésük első négy évében mind a munkaadók, mind a munkavállalók komoly adó- és járulékkedvezményt is kapnak.
A cél nemes, de nem számít
A szociális szövetkezetek erősítése és azok fenntarthatóságának segítése nemes cél, és ennek az unió számos országában – egyebek közt az olaszoknál és a spanyoloknál – évtizedes hagyományai vannak. Az EU az utóbbi évtizedben hazánknak is milliárdokat utalt át arra, hogy fejlesszük a szociális gazdasági szférát. Magyarországon a szociális szövetkezetek azon formái terjedtek el, amelyek elsősorban a hátrányos helyzetűek munkába állását és így a megélhetésüket segítik: vagy úgy, hogy állást biztosítanak számukra, vagy úgy, hogy megfelelő képzésekkel fejlesztik azokat a kompetenciákat, amelyek birtokában növekszik a munkába állás esélye. Pontosabban fejlesztenék, mert a jelek szerint a program sokak számára nem több, mint remek lehetőség az uniós pályázati pénzek megcsapolására. (Egy, a rendszer minden baját felmutató példáról lásd keretes írásunkat.)
| ||
A szociális szövetkezetek között szétosztott uniós források hazánkban az utóbbi 6-8 évben emelkedtek meg; 2008-tól mostanáig mintegy 20 milliárd forintot osztottak szét erre a célra. A kiírások megjelenésével ugrásszerűen meg is nőtt a szövetkezetek száma. A pályáztatásokra rálátó forrásaink szerint a 2008-as és a 2010-es kiírások és pályáztatások viszonylag transzparensek voltak, de a későbbi pénzosztásokról ez már nem mondható el. „Az első TÁMOP-os források megérkezésekor még sokan abban bíztunk, hogy éveken át fenntartható és működtethető rendszert alakítanak ki, amelyben a szociális szövetkezetek a kezdeti pályázati segítség után újabbakra lesznek jogosultak, és így nagyjából 5–8 év alatt az életképesebbek meg tudják alapozni az eredményes működést. E nélkül egy újonnan alapított szociális szövetkezet bajosan lehet sikeres, hiszen az adózási és foglalkoztatási feltételek kedvezőbbek ugyan, de nem annyira, hogy biztosítanák a tartós fennmaradást. Aztán lassan rá kellett jönnünk, hogy a rendszer nem ebbe az irányba halad, sokkal inkább arra mozdultak el a döntéshozók, hogy egy kedvezményezetti kör jól járjon. Az, hogy ki mit csinál közülük az elnyert pénzzel, már senkit nem érdekelt” – mesélte az egyik, mára megszűnt, a kétezres évek végén alapított szociális szövetkezet volt vezetője. Volt, akitől azt tudtuk meg, hogy amikor 2013-ban megbízott volna egy pályázatíró céget azzal, hogy készítse elő az ő beadványát, a cégnél közölték vele: felesleges indulnia, ugyanis van egy nem hivatalos lista, amelyből kiderül, hogy ők nem kaphatnak a TÁMOP-os forrásokból.
Beszédes adat, hogy amikor 2010-ben 2,3 milliárd forintot kaptak 57-en, mindössze 290 szociális szövetkezet létezett – a 2013-as, 8 milliárdos kiírásra viszont 1500-ra nőtt a számuk; a fő motiváció a maximum 50 millió forintos összeg megszerzése lehetett. Az akkor támogatott 180 szociális szervezetnek ma már csak a töredéke aktív. Az Opten céginformációs rendszerben fellelhető adatok szerint többen a kötelező éves beszámolójukat sem adják le, sok szövetkezet ellen adóhatósági eljárás van folyamatban, és nem egy olyat találtunk, amelynek egyáltalán nincs értékesítésből származó bevétele, csupán adóssága. Elköltötték az uniós pénzt, és azzal kész, ennyi volt.
Ügyeskedés
A milliárdos pályázati keret hírére a 2010-es évek elején sokan nemcsak egy, hanem több szövetkezetet is alapítottak. Ezek általában ugyanazon címre vannak bejegyezve, és egyazon érdekkör, nemegyszer családtagok a cégjegyzésre jogosultak, illetve a felügyelőbizottsági tagok is. Olyan vállalkozók is vérszemet kaptak, akik így akartak olcsóbb munkaerőhöz jutni: az adó- és járulékkedvezmény érdekében megszüntették munkavállalóik jogviszonyát, majd átadták őket a baráti szociális szövetkezetnek, hogy attól visszabéreljék volt dolgozóikat szerződéses formában. A munkavállaló ebből szinte semmit sem érzékelt, a vállalkozó viszont jól járt. Mindez adócsalásnak minősül, ám az ágazatot ismerő forrásaink szerint sokan megtették, főleg olyanok, akik a meglévő cégük mellé gründoltak – egy ismerős vagy egy rokon révén – egy vagy több szociális szövetkezetet is.
A szociális szövetkezetekkel összefüggő svindlibe keveredett nemrég Mengyi Roland fideszes országgyűlési képviselő is. A 168 Óra által megszerzett nyomozati anyagok szerint a hatóságok lehallgattak egy könyvelőt, aki vállalkozók megbízására hozott létre szociális szövetkezeteket azért, hogy azok a fenti módszerrel, adó- és járulékcsalással spórolhassanak egy keveset. Egy telefonhívás alkalmával arról volt szó, hogy kellene néhány szociális szövetkezet, mert egy országgyűlési képviselő jóvoltából nagy adag pályázati pénz érkezhet. A mondott képviselő lenne a magát Voldemortnak hívató Mengyi, aki egy 500 millió forintos pályázati forrás lehívását lebegtethette meg; ennek az összegnek először az 50, majd a 90 százalékát kérte volna vissza. A 168 Óra által ismertetett lehallgatási jegyzőkönyvek szerint ezt az 500 milliót – papíron legalábbis – nyolc szociális szövetkezet közt osztották volna el, leginkább kamuprogramokra („modellprogram hálózatosodás”), s mind a pályázati, mind a megvalósítási határidőkről ordított a csalás szándéka. A kiírás még 2015 októberében is módosult, s a pénzt az év végéig kellett volna elkölteni. E problémákra még idejekorán felhívta a figyelmet a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége is. Úgy vélték, az így szétosztani tervezett 500 millió forintból „a szociális szövetkezetek hálózatosodása nem fog létrejönni, legfeljebb 8-10 pályázó jár jól, hiszen a két hónapnyi szervező és adminisztratív munkájáért 35–80 millió forint összeget fog kapni”. A csalás végül azért esett kútba, mert a botrány előszelét valahogy megérző Emberi Erőforrások Minisztériuma visszavonta a pályázati kiírást.
Ám nem ez lett volna a legnagyobb értékű uniós forrás, amelynek szociális szövetkezetek környékén kél lába. Az Emminek tavaly fel kellett mondani a szerződést azzal az Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezettel (ESZOSZ), amely korábban egyedüliként kapott több mint 2,6 milliárd uniós forrást arra, hogy 2600 huzamosabb ideje munka nélküli, hátrányos helyzetű embert foglalkoztasson. A programot elindították, de elmaradtak a kifizetések, a beszervezett munkavállalók hoppon maradtak, a szövetkezet pedig végelszámolás alatt áll: se pénz, se foglalkoztatás. Csakúgy, mint a Farkas Flóriánék által létrehozott Híd a munka világába Munkaerő-szervező Országos Foglalkoztatási Szövetkezetnél, ahol felesleges ingatlanvásárlásokra, kamuszerződésekre és tűzközeli pajtások zsebébe vándorolt a pénz. A kár ily módon – az elmaradt hasznot is beleszámolva – kétszeres lehet: hiszen Magyarország sem ahhoz az uniós forráshoz nem fog hozzájutni, amit a Híd a munka világába projektre kaptunk (volna), s az Emberi Erőforrások Minisztériuma által az Országos Roma Önkormányzattól visszakövetelt 1,6 milliárd forint sem fog megérkezni a tárcához, hiszen nincs miből kifizetni. Az eredetileg a helyi közösségek megerősítésére szolgáló szövetkezeti forrásokat azért fölözhették le Farkasék, mert a kormány korábban egy törvénymódosítással úgy döntött: a szociális gazdaság támogatására kiírt összegekből 5 milliárd forintra csak a roma nemzetiségi önkormányzat felügyeletével alakult foglalkoztatási szövetkezet pályázhasson. Időközben az is kiderült, hogy a közelmúltban az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hiába várta meghallgatásra Farkas Flóriánt – akinek a többi mellett a Híd a munka világába pénzszórásait kellett volna igazolnia –, a Fidesz országgyűlési képviselője nem jelent meg, mint ahogy jó ideje távol marad szinte minden nyilvános eseménytől is.
A közelmúltban – az említett 20 milliárdon felül – újabb pályázatokat írtak ki, amelyekre szociális szövetkezetek is jelentkezhetnek. Az egyik, hatmilliárdos keretre társadalmi vállalkozások, így egyesületek, alapítványok, nonprofit kft.-k és szociális szövetkezetek pályázhatnak, ami azt jelenti, hogy a korábbi években megsokasodott szociális szövetkezetek többsége lehúzhatja a rolót. A jelenlegi, nagyjából 2500-2600 szociális szövetkezet irreálisan sok, különösen, hogy a ténylegesen működők és fenntarthatók száma mindössze néhány száz körüli. Ennek ellenére ez a hatmilliárd közel sem lesz elég arra, hogy a társadalmi vállalkozások széles spektrumán szerveződők megfelelő forráshoz jussanak. Érdemes elmerülni a pályázat részleteiben is: pénzt csak az a társadalmi vállalkozás nyerhet, amely megszerzi az Országos Foglalkoztatási Alap minősítését. Sokat még nem lehet tudni a minősítés pontos menetéről, de nincs miért optimistának lenni akkor, amikor egy állami szerv jogosult arra, hogy a pályáztatási rendszerből egy tollvonással kizárja a neki nem tetsző alapítványokat, egyesületeket, nonprofit kft.-ket és szociális szövetkezeteket.
| Egyre-másra szövetkeztek
Egerben és környékén több olyan szociális szövetkezetet találtunk, amelyet közvetlenül a pályázati pénzek megjelenése előtt egy jól behatárolható, majd' minden esetben egymással családi kapcsolatban álló kör hozott létre. Négy szövetkezettel közel 165 millió forint uniós forrást nyertek úgy, hogy a pályázatok leadásának ideje szinte napra pontosan megegyezett. A szövetkezetek mögött egy egri testvérpár, ifj. Jankó István és Jankó Róbert áll, akik hol ügyvezetők, hol felügyelőbizottsági tagok a szervezetekben, több esetben a feleségek is tisztségviselők. Ezek közül az egyik legrejtélyesebb az a Gyermekek Élelmezéséért és Ifjúság Ellátásáért Felelős Szociális Szövetkezet, amely azért pályázott, hogy több főt is alkalmazhasson, akikkel „élelmiszer-vizsgálatot és -analizálást" végezhetnek majd. Az elnyert 49 millióból – legalábbis papíron – alig több mint 20 milliót költöttek bérköltségre és járulékokra, miközben a projekt- és a pénzügyi vezető közel 6 millió forintot tehetett zsebre. Ugyanez a szociális szövetkezet a Gazdaságfejlesztési Operatív Program forrásaiból közel 10 millió forintot kapott arra, hogy irodahelyiséget és vizsgálólabort vásároljon Egerben. A két belvárosi ingatlant a közelmúltban meglátogattuk, az egyiknél az éppen ott tartózkodó személy azt mondta, ő nem tud arról, hogy ott bármilyen szociális szövetkezet lenne, mivel ő csak albérlő. A Gyermekek Élelmezéséért és Ifjúság Ellátásáért Felelős Szociális Szövetkezet legkevésbé sem naprakész honlapján a képzéseik között megjelölik az angoltanítást is. Erről fel is adtak egy féloldalas hirdetést az egyik egri lapban: kis szépséghiba, hogy a tavaly novemberi lapszámban hirdették uniós logókkal az oktatást úgy, hogy a hivatalos értesítőben 2015. október 31. a projekt befejezésének dátuma. A hirdetés szövegében azt írják, hogy részletek a honlapon találhatók, ám ott nem találtunk olyan egyértelmű információt, ami alapján le lehetne adni a jelentkezést. A testvérpár által jegyzett másik szervezet, a szintén 49 millió forintnyi pályázati pénzt nyert Hátrányos Helyzetűek Felzárkóztatásáért Foglalkoztatási Tanácsadó és Szolgáltató Szociális Szövetkezet egri telephelyén csak egy romos házat találtunk. A pályázati anyag szerint ebben a szövetkezetben „takarítónő, gazdaasszony, mosónők képzését" vállalták. Az elszámolt költségek szinte teljesen megegyeztek a másik szövetkezetük tételeivel, itt is 20 millió körül költöttek bérre és járulékra, forintra egyezett a projektmenedzsmentre szánt összeg, és ebben az esetben is 500 ezer ment el honlapkészítésre – miközben a weboldal felépítése szinte ugyanolyan, mint a másik szövetkezeté. Ez a szövetkezet is tartott „esélyegyenlőségi tanácsadást", láss csodát, itt is 497 ezer forintért. Volt csapatépítés 397 ezerért, és a kommunikációra is pontosan 995 ezer forintot szántak – annyit, mint a másik, ezzel párhuzamosan futó uniós projektjüknél. A fentiek fényében nem meglepő, hogy a harmadik, az Új Lehetőség Foglalkoztatási Tanácsadó és Szolgáltató Közhasznú Szociális Szövetkezet közel 50 milliós támogatásában is majdnem ugyanezek a számok szerepelnek. Nyomon követhető teljesítmény és nyilvános eredmények itt sincsenek, de a bejegyzett székhelyen legalább találtunk valamit: az Eger melletti Felsőtárkányban ezen a címen egy hotel működik, amelynek portájánál kihelyezték az összes kötelező uniós projekttáblát. A negyedik szövetkezet, a Hasznos Szakértelmek Szociális Szövetkezet, amely 14,8 millió forintos támogatást kapott a „Munkahelyteremtés és az esélyegyenlőség megteremtése a Hasznos Szakértelmek Szociális Szövetkezeten keresztül az Egri kistérségben" című projektre. Ennek az elszámolása is elgondolkodtató, hiszen nehéz elképzelni, hogy miért volt szükség 720 ezer forintért jogi tanácsadásra, és hogy mi került egy alig több mint egy hónapig tartó nyelvkurzuson 3,8 millió forintba. (Érdekesség, hogy ebben a felsőtárkányi hotelben tartják már második éve a Lehet Más a Politikához közeli alapítvány, az Ökopolisz nyári akadémiáját, amelyen megjelenik az LMP szinte összes ismert arca.) A fenti szövetkezetek mögött álló testvérpárt Felsőtárkányban kérdeztük arról, hogy mit végeztek a pályázati pénzből. Lapunkat arról biztosították, hogy mindent szabályosan intéztek: foglalkoztattak embereket és rendesen elszámoltak. Ezek után annak a gyanújuknak adtak hangot, hogy politikai indíttatásból kérdőjelezzük meg az eredményeiket és szálltunk rájuk. Kifejezésre juttatták azon meggyőződésüket is, hogy egyes politikai érdekköröknek köszönhető nehéz helyzetük is. Akkor még nem tudtuk, mire gondoltak pontosan: azóta kiderült számunkra is, hogy több vállalkozásuk, így a szociális szövetkezetek is végrehajtás alatt állnak. |
